Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

ennek eredményeképpen látott napvilágot az (általunk már korábban egy másik fejezetben tárgyalt) "állami szabályozás alá nem eső vízfolyások kártételeinek elhárítását célzó munkálatok állami támogatásáról" szóló 1931 :XV. tc., amely kimondta, hogy vízfolyások rendezésére vagy partok biz­tosítására a törvény alapján államkölcsönt (20 évre a költségszükséglet 50%-áig), vagy segélyt csak a folyó, patak, illetőleg vízfolyás egységes szabá­lyozásának keretébe beillő oly munkálatra lehet adni, amely magában véve műszakilag önálló és egész. A törvény további részében az adminisztratív teendőket tekintsük át! Az államkölcsön törlesztése fejében befolyó összegeket az évenként igénybe vehető hitelrész­let növelésére kellett fordítani. A társulati köteléken kívül álló érdekeltségeket terhelő évi kivetéseket - a hozzájárulásnak hatóságilag megállapított kulcsa alapján - az illetékes kultúr­mérnöki hivatalok készítették el. A hivatalok a kivetéseket közölték az érdekeltekkel, és a kivetett összegekről - a beszedés és adók módjára történő behajtás elrendelése érdekében - az illetékes pénzügyigazgatóságnak kimutatást készítettek. A pénzügy igazgatóságok azután a beszedett összegeket a hivataloknak átutalták. A kivetett járulékok előírása, esedékessége, beszedése, biztosítása, és behajtása, valamint a késedelmi kamatok kiszámítása tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó törvények rendelkezései voltak az irányadók. A kultúr­mérnöki hivatalok e tennivalókat díjtalanul kellett teljesítsék, költségeiket nem számolhatták el a munkálatok, illetőleg az érdekeltek terhére. Ezzel szemben felszámíthatok voltak a hiva­talok altiszti személyzetének (vízmesterek, altisztek, ideiglenes kisegítők, stb.) költségei. E törvény módot adott arra, hogy a jókarbahelyezések nagyobb megterheléssel járó munkálatai 50 %-on felül is segélyezhetők legyenek. Erre a célra az FM tárca évi költségvetésében gon­doskodott fedezetről, bár jóval kisebb mértékben, mint ahogyan azt ezzel a törvénnyel hatá­lyon kívül helyezett 1914:XXXVIII.tc. annakidején biztosította. Az 1938. évi nagy fegyverkezési program, majd az ugyanebben az évben elin­duló sorozatos terület- visszacsatolások más irányban vették igénybe az ország anyagi erejét: a vízimunkálatok addig sem túl nagy lendülete megtor­pant. Az 1940. évi országos árvízcsapás rövid ideig ismét előtérbe állította a vízügyi kérdéseket, de valójában már a háborús lejtőre jutott a vízgazdálkodás szekere. Az ország hadbalépésével az 1938 óta amúgy is fokozatosan növekvő mérnök- és munkáshiány ugrásszerűen emelkedett és vele párhuzamosan mindinkább fogytak a polgári célra rendelkezésre álló anyagkészletek. Mind kevesebb új vízimunka kezdődött és a vízügyi szolgálat tevékenysége a hadigazdálkodási szempontból is fontosnak ítélt építkezések befejezésére szorítkozott. Csökkentek, majd teljesen elmaradtak a jókarbahelyezési munkálatok is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom