Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

AZ ÁLLAMI VÍZRAJZI SZOLGÁLAT ÉS A TÁRSULATOK KAPCSOLATA Az állami vízügyi szolgálat és a társulatok kapcsolata, tevékenységük egymást kiegészítő volta a vízrajz területén is jól nyomonkövethető. A Földmívelésügyi Minisztérium folyammérnöki ügyosztályának szoros felügyelete alatt működő Vízrajzi Intézet feladata volt a vizekre (elsősorban a folyóvizekre) vonatkozó adatok gyűjtése és az azokból levonható törvényszerűségek tisztázása, különös tekintettel a mértékadó vízállások ill. vízmenynyiségek megállapítására és az árvízi előrejelzésre. Miután az ár- és belvízvédekezés elsősorban a területileg érdekelt társulat vállán nyugodott - a társulatok és a vízrajzi szolgálat jó kapcsolata az eredményes védekezés záloga volt. Az 1930-as évek második felétől fogva az együttműködés kiterjedt az öntözésekkel kapcsolatos feladatokra is. Míg a Vízrajzi Intézet a fenti feladatok ellátása érdekében 254 mércéből álló országos hálózatot tartott fenn, amelyből 75 állomás be volt kapcsolva a távirati vízjelző rendszerbe (1942-es adat), addig a társulatok szakközegeinek a jégviszonyok gyors változásának figyelésében és az észleléseknek a vízrajzi szolgálattal való mielőbbi közlésében jutott fontos szerep. Ez a 254 vízmércéből álló állami észlelő rendszer persze nem nélkülözhette a gátőrházaknál elhelyezett társulati mércék adatait, amiket 1941-től saját távbeszélő hálózatuk segítségével gyűjtöttek össze, s juttattak el a társulatok a vízrajzi szolgálat központjába. Az eltérő helyzetből fakadt, hogy a vízrajzi szolgálat mérnökei elsősorban az elemző statisztikai feladatot jelentő árvízi előrejelzés tekintetében voltak tájékozottabbak a társulati mérnököknél, míg ezek a pontosabb helyi ismeretek birtokában jobban tudták, hol és mikor szokott ellapulni egy-egy árhullám, miért és mennyit késik itt, vagy ott az árhullám tetőzése és milyen