Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

XI. Zsigmondy Béla utolsó évei

XI. Zsigmondy Béla utolsó évei A világháború alatt sok munkával bízták meg a Zsigmondy-céget. Többek között a vállalat végezte 1915 nyarán az orosz betörés folytán az uzsoki szorosban felrobbantott csorbadombi vasúti viadukt 36 m magas betonpilléreinek újjáépítését. A munkát szinte hihetetlen rövid idő — 5 hét — alatt sikerült befejeznie. A munkák kivitelezésénél a bánatpénzt — ami nem egy alkalommal meghaladta a félmillió koronát is — hadikölcsön kötvényekben kellett letenni. Ezek a terhek majdnem tönkretették a családot. A háború kitörése után a Mérnökegylet felajánlotta a Reáltanoda utcai székházát a Vörös Keresztnek. Mivel az épület felszereltség hiányában kórháznak nem felelt meg, az Egyesület kisválasztmánya a kórház ügyeinek intézésére külön bizottságot küldött ki, melynek tagjai között volt Zsigmondy Béla is. A kórház végül 1914. október 14-én megnyílt, ahol Zsigmondy Béla Piroska leánya mint önkéntes ápolónő tevékenykedett. Míg Zsigmondy Bélát a sok munka foglalta el, addig felesége, Edit asszony, az oroszországi hadifoglyokkal való levelezési irodában dolgozott. A Lánchíd újjáépítésével kapcsolatos mélyépítési munkálatokat, amelyekre oly büszke volt Zsigmondy, még befejezte, azonban a híd felavatásán — 1915. november 15én — már nem lehetett jelen. Ágyba döntötte egy autóbaleset következtében szerzett betegsége és egy idő óta már a Kelenhegyi úti lakásában feküdt. A Mérnökegylet nagyválasztmányának 1916. március 17-i ülésére 207 aláírással ellátott ajánlóív érkezett Zsigmondy Bélának tiszteleti taggá választására. A május 14-i közgyűlésen az elnök bejelentette az előző napi szavazás eredményét, mely szerint Zsigmondy Béla egyhangú választással tiszteletbeli taggá lett, egyben javasolta, hogy „egészségi állapotára való tekintettel kívánatos volna ezt az örvendetes hírt még a közgyűlés folyama alatt tudomására hozni" [108]. A javaslat értelmében kijelölt 7 tagú küldöttséget Zsigmondy Béla betegágyában fogadta, és ez volt a frissen megválasztott tiszteletbeli tagnak utolsó kapcsolata az Egylettel. A nagybeteg egy hónappal sem élte túl a mérnöki kar részéről megnyilvánult megérdemelt elismerést. 1916. június 12-én, pünkösd hétfőjének hajnalán, életének 68. évében elhunyt. A halottat a Kelenhegyi-úti lakásban ravatalozták fel. Innen kísérték utolsó útjára a Kerepesi temetőbe. A végtisztességen megjelentek barátai és tisztelői, és a különböző műszaki testületek (MMÉE, MOSZ) képviselői [109].