Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

XI. Zsigmondy Béla utolsó évei

Kájlinger Mihály udvari tanácsos, a fővárosi vízművek korábbi igazgatója, ekkor a fővárosi közmüvak szaktanácsadója, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nevében búcsúzott el az Egylet tiszteletbeli tagjától. A Magánmérnökök Országos Szövetsége nevében Bottenstein Gyula főtitkár szólt. A nyitott sírnál még a zürichi Eidgenössisches Polytechnikum egykori hallgatói, illetve a Zürichi Magyar Egylet volt tagjai nevében Châtel Vilmos búcsúzott. A nagy magyar mérnököt édesatyja, Zsigmondy Pál mellé temették a családi sírboltba (42. kép). ÉK Ü 42. kép. A Zsigmondy-család sírja a Kerepesi Temetőben A Mérnökegylet nagyválasztmányának a temetést néhány nappal követő ülésén, június 28-án, Kájlinger Mihály emlékezett meg a kor nagy halottjáról és javaslatot terjesztett elő, hogy az Egyesület részére festessék meg az elhunyt acrképét. A javaslatot a nagyválasztmány elfogadta. (Zsigmondy Béla olajfestményű arcképét id. Vastagh György festőművész készítette el). Az Egylet út-, vasút- és hídépítési szakosztályának októberi ülésén Sármezey Endre szakosztályi elnök emlékezett meg a szakosztály volt elnökéről. Zsigmondy Béla, hazánk legkitűnőbb mélyfúró mérnöke, nevét külföldön is becsültté tette. Munkásságának roppant arányát meggyőzően bizonyítják a Függelékben összeáll í-