Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

6. Összefoglalás (Tanulságok és feladatok)

II. ÉLETRAJZI ADATOK A KÖZÉP-TISZAVIDÉKEN MŰKÖDÖTT JELENTŐSEBB MÉRNÖKÖKRŐL Ballá Antal (1738—1815) Pest megye mérnöke, a Közép-Tisza egyik első térképezője és a Tisza-szabályozás úttörője. Korának egyik legkiválóbb mérnöke és térképésze. O készítette a Duna—Tisza Csatorna első tervét. (I. 15. és 108. p.)* Bedekovich Lőrinc, id. (1750 k—1825 k) a Jász-kun Kerület mérnöke és kiváló térképésze. (Azonosnevű fia ugyanitt dolgozott.) (I. 15. ás 105. p.) Bertalan Lajos (1838—1901) 1890-től a Tisza-szabályozás befejező szakaszának irányitója. Beszédes József (1786—1852) a reformkor kiváló mérnöke, a vízhasznosítás úttörője; 1840-ben tervet készített a Duna—Tisza Csatornára. 1848—1849-ben a (pest—szolnoki) Magyar Középponti Vasút ig. főmérnöke. (II. 105. p., III. 145. p.) Barócs János (1830 k—1880 k) oki. 1850. a Heves—Szolnok—Jászvidéki Társulat ig. mérnöke, a terület belvízrendezésének tervezője és kivitelezője. (II. 34., 81—82. p.) Boros Frigyes (1824—1892) a Tisza-felmérés, majd a Tisza-szabályozás munkatársa, 1857-től osztálymérnöke. Tervet készített egy tiszántúli csatornára és a Duna—Tisza Csatornára (1867.) (II. 42—45., 78., 105. p.) Fekete Zsigmond (1847—1914) a Vízrajzi Osztály, majd a Folyócsatornázási Osztály vezetője; irányítása alatt készült a Bökényi Vízlépcső terve. (il. 108—109. p.) Fodor János (1810 k—1860 k) oki. 1833. a Tisza-felmérés, majd a Tisza-szabályozás munkatársa, előbb csongrádi, majd szolnoki osztálymérnök; a középtiszai töltések terveinek készítője. (II. 45., 53. p.) Hajós Sámuel (Hirschfeld) (1855—1927), a Vízrajzi Osztály munkatársa, majd vezetője. A Tisza-szabályozás befejezése érdekében alapvető és úttörő hidrometriai méréseket végzett a területen. Herrich Károly (1818—1888) a Tisza-felmérés munkatársa, 1850-ben a Bach-rendszer állította, fiatalon és érdemtelenül, a Tisza-szabályozás élére. A munkálatok csődjét jelentő szegedi katasztrófa buktatta meg 1879-ben. Több terv-változatot készített a Tiszántúli öntözőés Hajózó-csatornára (a későbbi Keleti Főcsatornára). (II. 19., 23—34., 114—115. p.) Huszár Mátyás (1778—1843) a reformkor egyik legkiválóbb mérnöke: a folyami felmérések (Körös, Duna, Tisza) szervezője és a Tisza-szabályozás tervének előkészítője. Ö készítette a Közép-Tisza első korszerű felvételét — Tokaj és Szeged között — (1818—1823) és a Hortobágy tokjainak elzárását célzó első nagyobb tiszai töltésszakasz tervét. (I. 88—90. p.) Iványi Bertalan (1879—1953) a Tisza kisvízi szabályozásának vezetője. (II. 39—40. p.) Keczkés Károly (1798—1856) Vásárhelyi halála után a Tisza-szabályozás vezető főmérnöke. Kienitz Vilmos (1889—1959) gm. vízgépszerkesztő, az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő Társulat ig. főmérnöke; az 1940-es belvizek idején, majd az öntözéseknél nélkülözhetetlenné vált Kienitz-szivattyú tervezője. (III. 7—8. p.) Korbély József (1864—1939) társulati mérnök; a Tiszáról szóló monográfiája alapvető jelentőségű. (II. 91., 111. p.) Kreybig Lajos (1879—1956) a talajtan és talajbiológia világhírű művelője; talajtérképészeti munkássága alapvető adatokat szolgáltatott a területi vízgazdálkodási tervezés számára. (II. 120. p.) Küzdényi Szilárd (1867—1945) a Szolnok—Csongrádi Tiszabalparti Társulat ig. mérnöke, a szikjavítás és fordítás nélküli talajművelés úttörője. 1919-ben a cibakházi és a szolnok megyei direktórium tagja. (II. 52. p.) Kvassay Jenő (1850—1919) a korszerű magyar vízügyi szolgálat megszervezője és négy évtizeden keresztül vezetője. Úttörő távlati munkaprogramok keretében az ő elgondolásai szerint és irányításával fejezték be a Tisza szabályozását. (II. 34—43. p.) Kubik Endre (XIX. sz. 2. fele) Heves m. főmérnöke. Véleménye alapján telepítették ki Tisza-Halászi községet a hevesi ártérből (II. 58. p.) Lampl Hugó (1880—1976) az Országos Ontözésügyi Hivatal szervezője és műszaki vezetője, kiváló műtárgyépítő. A Tiszovölgy öntözésére vonatkozó program egyik kezdeményezője és kidolgozója. (II. 118. p.) * Utalás a monográfia megfelelő kötetére.