Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
6. Összefoglalás (Tanulságok és feladatok)
Lányi Sámuel (1790 k—1860) a reformkor egyik legjelentősebb mérnöke: az országrésznyi terület vízszabályozását előkészítő Tisza-felmérés vezetője. Térképei alapján készült a Vásárhelyi-féle Tisza-szabályozási terv, valamint annak 1851. évi Herrich—Boros-féle módosítása. (A Lányi-féle térképek eddig publikálatlan anyagából monográfiánk közöl először részleteket. E felmérés és Huszár Körös-Felmérése alapján készült a szabályozás-előtti állapotokat rögzítő ún, Weiss-féle térkép.) (II. 9—20. p.) Litzner János (1760 k—1805 után) a terület egyik első jelentős mérnöke: Bécsben tanult (oki. 1778). 1778—1799-ig Heves és Külső-Szolnok cm. mérnöke, majd az Eszterházyak uradalmi mérnöke. Adjunktusával, Sándor Józseffel együtt készítette a Közép-Tisza hajózási térképeit, a terület vízügyi múltjának legjelentősebb forrásait. Uradalmi mérnök korában nála gyakornokoskodott Huszár Mátyás is. (Sugár István szíves közlése.) (I. 15., 42., 61., 84. és 96. p.) Mikoviny Sámuel (1700—1750) a XVIII. sz. legnagyobb magyar mérnök-polihisztora. Tőle és munkatársaitól valók területünk első korszerű térképei. Markmüler József (1792—1850 k) (oki. 1816.) Heves vm. mérnökeként sok értékes térképet készített a Közép-Tiszáról és Szolnok város határáról. (I. 43., 46., 47. p.) Orczy Lőrinc (1718—1789) tábornok, hadmérnök, vízszabályozási kir. biztos; mint a terület földbirtokosa részt vett a Mirhógát építésében és helyreállításában. (I. 84. p.) Pech József (1829—1902) hidrológus, a Vízrajzi Osztály megszervezője és vezetője; mérnöki gyakorlatát a szolnoki folyammérnöki osztályon, a tiszai átvágások készítésénél kezdte. (II. 29., 117. p.) Rauschmann Gusztáv (1815—1850 után) (oki. 1837) a hevesi szakasz első osztálymérnöke, aki 1848 végéig irányította az itteni átvágási és töltésezési munkálatokat. (II. 44. p.) Ruttkay Kálmán (187?—19??) a Középtiszai Ármentesítő Társulat főmérnökeként a századfordulón készítette a terület (bel)-vízrendezésének általános tervét, amelynek egyes elemeit napjainkban valósították meg. (II. 86—88. p.) Rupcsics György (1854—1924) kiváló folyamszabályozó mérnök, a tiszai állami kotrások megszervezője és vezetője. Utóbb vállalkozó mérnökként az Alduna-szabályozási munkálatok kivitelezésének vezetője. (II. 36—39. p.) Sajó Elemér (1875—1934) a vízgazdálkodási távlati tervezés úttörője, a Tiszavölgy öntözésére irányuló tervezéseknek és a szolnoki gabonatárház építésének kezdeményezője, 1930—• 1934-ig a vízügyi szolgálat vezetője. (II. 106—107., 110—111., 118. p.) Sándor József (XVIII. sz. 2. fele) Heves vm. második mérnöke (Litzner János — lásd ott — adjunktusa és munkatársa). Sasku Károly (1806—1869) a Tisza-felmérés munkatársa, majd Széchenyi műszaki tanácsadója és tolmácsa — a Tisza-szabályozás szervezésében. (II. 21. p.) Széchenyi István (1791—1860) a reformkor vezető gazdaságpolitikusa, elsőként ismerte fel a vízszabályozások és a vízgazdálkodás szerepét az ország gazdasági-műszaki fejlesztésében. Ö szervezte meg az Alduna-szabályozását, a Tisza-szabályozását és a balatoni gőzhajózást. 1846-tól közlekedési kir. biztos-, majd 1848-ban közlekedés- és közmunkaügyi miniszterként a vízügyek legfőbb vezetője. (II. 11—22. p.) Trümmer Árpád (1884—1961) a mezőgazdasági vízgazdálkodás propagátora és a Tiszántúl öntözésére vonatkozó tervezések egyik vezetője. 1937—1943-ig a vízügyi szolgálat vezetője. (II. 108. p.) Vályi György (1756—1830 k.) az Eszterházy uradalom mérnöke, a Közép-Tiszavidéken főleg a Zagyva—Tárna vidékén térképezett. (I. 91—92. p.) Vásárhelyi Pál (1795—1846) a reformkor legismertebb mérnöke, akinek neve, a Tiszaszabályozás nagy jelentőségű terve révén, a kor magyar műszaki kultúrájának jelképévé vált. Tervét Huszár Mátyás korábbi térképei és tervei, valamint a Lányi-féle felmérés adatai és részlettervei alapján dolgozta ki. Halála után azonban a munka vezetői nem értették meg a terv alapelveit és nem tudták azt a gyakorlati tapasztalatoknak megfelelően módosítani és továbbfejleszteni sem. (I. 15., 52., II. 17—39. p.) Vay Miklós (1756—1824) tábornok, hadmérnök, vízszabályozási kir. biztos; a Tiszavölgy vízrajzi felméréseinek szervezője és a korabeli szabályozási munkálatok irányítója. Gazdaságiműszaki fejlesztési tevékenységében — Széchenyi István előfutára. (Huszár Mátyást ö bízta meg a Közép-Tisza felmérésével.) Weiss István (1810—1965 k.) ismeretlen származású és végzettségű, valószínűleg bécsi Nevét a Huszár-féle Körös-felmérés és a Lányi-féle Tisza-felmérés anyaga alapján szerkesztett ún. „Weiss-féle" térkép tette ismeretessé (1860).
