Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
5. A „Tiszavölgy rendezésének" korszerű megoldása — a Tiszavölgyi Vízgazdálkodási Rendszer (TVR) keretében
5. A „Tiszavölgy rendezésének" korszerű megoldása a Tiszavölgyi Vízgazdálkodási Rendszer (TVR) keretében* A vízügyi feladatok államosítása és a megoldásukat szolgáló egységes és korszerű vízügyi igazgatás szervezetének kialakítása (1948—1953) óta végzett vízimunkálatok fejlődésének áttekintéséből világosan kitűnik a menynyiségi növekedésen keresztül kirajzolódó minőségi változás: a komplex vízgazdálkodásra való átmenet folyamata. 154-155 A folyószabályozás a korszerű folyócsatornázás segítségével oldja meg a víziútfejlesztés feladatait. Az ármentesítés és az árvízvédelem hagyományos „védvonalszemléletét" a gazdaságossági szempontokat és követelményeket fokozottan szem előtt tartó „területi-szemlélet" váltotta fel. A síkvidéki területek hagyományos vízrendezése: a belvízmentesítés és belvízvédelem — a belvízgazdálkodásnak adott helyet, amely az öntözéses gazdálkodás növekvő követelményeit is szem előtt tartva — és létesítményeivel (műveível) együttműködve — oldja meg feladatait. (Természetesen az előbbi szakágazatok éppígy szem előtt tartják és szolgálják az öntözéses gazdálkodás növekvő igényeit és biztonsági követelményeit.) Az új vízgazdálkodási szemlélet területünkön — a helyi természetföldrajzi adottságoknak megfelelően — először a mezőgazdasági vízhasznosítás, főleg az öntözés előtérbe kerülésében nyilvánult meg. Mivel a termelés alaptényezőjét jelentő víz leginkább a KözépTiszavidék aszályos területein hiányzott — (közismert, hogy itt volt a legsúlyosabb az 1863. és az 1933. évi aszály pusztítása) —, a tervgazdálkodás az öntözés-fejlesztés súlyponti területévé kezdettől fogva a Közép-Tiszavidéket tette. (Lásd a 7. és 41. sz. ábrát.) A vízgazdálkodás ez irányú fejlesztése azonban hamarosan egyoldalúnak és elégtelennek bizonyult. A terület, illetve elmaradott települései továbbra sem tudták biztosítani sem a lakosság foglalkoztatottságát, sem kultúrált életkörülményeit: megindult az elvándorlás. A területfejlesztés új követelményei szükségessé tették tehát az ivó- és ipari-vízellátás biztosítását, illetve korszerűsítését is. Mint területünk minden korábbi vízügyi problémájának megoldása a legutóbb felmerült két vízhasznosítás vízigényeinek kielégítése is rendkívül nehéz feladatnak bizonyult: a szélsőségesen változó mennyiségű vízkészlet egyenletes felhasználását csak (a vízkészletet kiegyenlítő és gyarapító) tarozással lehet biztosítani. így lett a terület vízgazdálkodását, ill. vízellátását megalapozó Kiskörei Vízlépcső — a tarozáson alapuló hazai vízkészlet-gazdálkodás első jelentős nagy létesítménye. * A „Tiszavölgy rendezése'' hagyományos fogalmának hangsúlyozásával itt is Széchenyi István reformkori vízügyi programjának történelmi és tudományos jelentőségére kívánunk utalni. (Lásd monográfiánk 2. füzetét, a 17—20. lapon.)
