Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
4. A vízgazdálkodás új súlyponti feladata — a vízellátás-csatornázás
28. sí. táblázat A középtiszavidéki ivó- és ipari vízellátás fejlődésének jellemző adatai — 1960—1980 között (m 3 /nap)* A helység neve 1960 1975 1980 ivóvíz ellátottság %-ban" A helység neve ivóipari ivóipari ivóipari ivóvíz ellátottság %-ban" A helység neve víz t e r m e I é s ivóvíz ellátottság %-ban" Szolnok + 14 000" ' 56 600 29 000 58 600 36 600 166 200 95 Jászberény - *• 1 570 2 330 3 500 3 450 7 970 4 100 76 Karcag + + — — 2 500 540 5 200 2 300 95 Mezőtúr + + — — 2 760 180 4 250 — 62 Törökszentmiklós 1 000 — 2 500 1 700 5 730 11 200 85 Kisújszállás + + + 1 440 — 1 900 440 3 850 — 94 Túrkeve + +• + — — 1 800 30 2 270 — 75 Martfű — 4 570 550 4 500 — 6 000 — Jászapáti — — 800 70 1 100 — — Kunhegyes — 750 130 1 300 — — Cegléd + + 2 000 2 330 4 500 2 720 9 266 3 400 — Nagykőrös + + — 4 400 4 000 11 200 5 170 6 400 — Abony — — 500 140 1 320 — — Kitűnik belőlük, hogy területünkön egyetlen város van — t, i. Szolnok —, amelynek kedvező természeti adottságai közvetlenül (a vízellátás és csatornázás, mint alapvető urbanizációs tényező kedvező lehetőségei révén) és közvetve (az iparfejlesztés vízgazdálkodási alapjainak biztosításával) egyaránt segítik a gyorsuló ütemű fejlődést. Így válhat Szolnok — Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és Győr után -— az ország hatodik legnagyobb városává és regionális központjává. Vele ellentétben a régen hasonló, sőt olykor jelentősebb helyi központok: Jászberény és Karcag (a Jászság és a Kunság ősi székhelye) az urbanizálódás korlátai miatt bekövetkezett átmeneti hanyatlás — az erős elvándorlás — után várható tervszerű fejlesztési eredményeként is alig léphetik túl a korábbi népesedési szintet, és nem szerezhetik vissza korábbi szerepüket, jelentőségüket sem: maradnak középfokú regionális központok. (Az ebben a funkcióban Karcaggal osztozó Mezőtúr lakóinak száma pedig az 1936. évi maximumát sem éri el.) Mezőtúréhoz hasonló a helyzete a régebben Szolnokkal együtt fejlődő, de azután egyre jobban lemaradó Törökszentmiklósnak is, valamint a Karcaggal határos Kisújszállás és Túrkeve egykor jelentős kun mezővárosoknak. Kunszentmárton viszont, mint regionális központ, talán lassabb, de egyenletes fejlődés előtt áll, amit kedvező Körös-menti fekvése mellett a településhálózat tervszerű arányosítására irányuló törekvések is segítenek. Még ennél is jobban javulnak néhány más vízmenti település fejlődési perspektívái, részben a kedvező vízbeszerzési lehetőségek, részben a kialakuló település- és üdülőközpont! * I960 — a Területi Vízgazdálkodási Keretterv (TVK) kiinduló felmérési adatai (1960. december 31.). 1975 — az 1975. december 31-i tényszámok. 1980 — a TVK tervszámai. ** Az 1980-ra teivezett fejlesztés — az ellátott lakosság % arányában. *** Ebből ipari elvonás: 2500 m :í nap. + Regionális központ. + + Középfokú regionális központ. + + + Részleges középfokú regionális központ.
