Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

1. A Közép-Tiszavidék - 1.2 A természeti adottságok és a település

8. ábra. Jellegzetes Tisza-parti falu a XIX. sz. derekán (Egykorú metszet) A Tisza mentének galériaerdöi nemcsak fűz—nyár, hanem kőris—tölgy ligetekből álltak (amelyek maradványai nyomokban még ma is kimutathatóak), a magasabb szinten pedig nemcsak a löszös hátakat borította a sztyeppe- és erdős sztyeppe-övezet jellegzetes tölgyerdeje, hanem még a szikesek egy részét is (sziki tölgyes). (Területünkön még viszonylag a legkisebb helyet az Alföld harmadik tájalakulata, a homokhátság foglalja el: csak helyenként fordul elő.) Természetesen a három „tájalakulat" mindegyike önmagában is tovább differenciálódik — keletkezésének, a talaj-, terep- és vízviszonyoknak, valamint az általuk meghatározott növénytakarónak megfelelően. Valamennyi közül is talán a legdifferenciáltabb (változatosabb, tagoltabb, gazdagabb) éppen az árterek „rétségi" területeinek szintje: már szinte negyedméteres nagyságrendű szintkülönbségektől függően — más és más növénytársulásnak biztosítva a legkedvezőbb életfeltételeket — mégpedig a szárazon és vízben egyaránt . . . Éppen ez a földtani, térszíni és vízrajzi, növényföldrajzi-élettani differenciáltság biztosította a terület betelepülésének és gazdasági hasznosításának lehetőségeit — az őskortól kezdve, minden időben . . . A legrégibb települések törvényszerűen, közvetlenül a vizek, mégpedig a nagyobb vizek és vízfolyások mellett keletkeztek: az ártéri szigeteken, vagy magaspartokon. Vagyis ott, ahol a térszín viszonylag a legdifferenciáltabb, mert itt legalábbis három különböző terepszint és ennek megfelelő talajféleség találkozik: a folyó, vagy álló víz (halászatra), az ezt övező időszakosan vízzel borított (mély) ártér (legeltetésre és más haszonvételre) és az árvízmentes magaslatok szintje, mely megtelepedésre és művelésre is alkalmas. A növényföldrajz az ilyen területet a „ligeterdő övezet" gazdag tartalmú fogalmával jellemzi, ami alatt jelen esetben nemcsak az erdők-rétek-mezők,