Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)
8. A Balaton-vidék fejlődése 1945 óta. Eredmények és feladatok
A feliszapolódás megakadályozása A feliszapolódás, feltöltődés minden tó életének természetes része. A tóba érkező vízfolyások sebessége és mozgási energiája lecsökken, s ezért hordalékukat lerakják, E geológiai folyamatot az emberi beavatkozás csak mérsékelni képes. Ennek feltétele azonban az, hogy ne csak a tóban és partjain védekezzünk a feliszapolódás ellen, hanem a vízgyűjtő talajeróziójának mérséklésével csökkentsük a tóba kerülő-.hordalék' mennyiségét. 52 " 53 A Balaton helyzete ebből a szempontból rendkívül kedvezőtlen. Csekély mélysége miatt feltöltődése viszonylag nagymértékű és gyors ütemű. A mederbe jutó hordalék menynyisége azonban abszolút értelemben is olyan nagy, hogy az már a meder fenntartását, a tó létét veszélyezteti. (A vízgyűjtő terület — elsősorban a Zala-vízgyűjtő —- növény- és főleg erdőtakarójának pusztulása az elmúlt két évszázadban meggyorsult s az ezzel járó eróziónak még nem sikerült gátat vetni. A hévíz kisbalatoni öböl hordalékfelfogó szerepének megszüntetése pedig, főleg a Keszthelyi-öblöt sodorta veszélybe. Az öböl helyzete azért is kedvezőtlen, mert a tó vizének áramlása ezt a területet teszi az iszaplerakódás gyűjtőhelyévé.) A Balaton-vidék felgyorsult eróziós pusztulása kettős veszéllyel jár. Az a hordalék, amely a tóba jut, s ott káros, a tó létét veszélyeztető feltöltődést okoz — az ország legértékesebb termőtalajaiból származik: a vidék különleges értékű és évezredes múltú szőlő- és gyümölcskultúrájának alapja. Pusztulása a terület mezőgazdaságának színvonalát fenyegeti. A feliszapolódásban a fő szerepet a vízfolyások hordaléka játssza, de a parterózió okozta feliszapolódás is jelentős — nagyobb, mint általában gondolnánk! — s a tó mélységének csökkenésével, életfolyamatainak változásával párhuzamosan nő a biológiai üledék szerepe is. A mederfeliszapolás 100 évre vonatkoztatott mérlegét a VITUKí kutatásai alapján az alábbi táblázat jellemzi: Vízfolyások hordalékából 24 mm Parterózióból származó üledékből 12 mm Biológiai üledékből 6 mm Levegőből ülepedő anyagból 3 mm összesen 45 mm Az adatok az első pillanatra megnyugtatónak látszanak, hiszen csupán évi 0,5 mm feltöltődésről van szó. Valójában az elméleti számítások korlátai itt is nyilvánvalóvá váltak: a történeti vizsgálatok szerint ez az érték az utolsó ezer év átlagának felel meg: a korábbi átlag ennél kevesebb volt: 0,3—0,4 mm, míg az utolsó 300 évé több: ^ 0,8 mm-re tehető. A feliszapolódás tehát kétségtelenül erősen meggyorsult. (Számolni kell azonban egy másik tényezővel is: az iszap vándorlásának, tömörödésének eddig még pontosan ki nem derített folyamatával, amelynek eredményeként a feltöltődés helyenként ennek sokszorosa, mintegy évi 5 mm. A folyamat ilyen üteme mellett az érintett terület — elsősorban a Keszthelyi-öböl mintegy 30—50 km 2 területe és a terjedő náddal elborított déli partszegély — alig néhány emberöltő alatt szárazra kerüihet, az üdülés számára pedig gyakorlatilag még hamarább használhatatlanná válhat. (Intő példa, hogy a Kis-Balaton területén 4 m-es iszapréteg alól kerültek elő 15. századi leletek; a feltöltődés tehát itt évi 1 cm volt!) A parterózió pusztítása — a vízfolyások hordalékához hasonlóan — ugyancsak kétirányú. Az uralkodó szélirány miatt elsősorban a déli partot veszélyezteti. (Az északi part, főleg a hordalékfogó nádasok miatt inkább feltöltődő jellegű.) Szinte érthetetlen, hogy a szemmel látható tények ellenére milyen nehéz a közvéleményt meggyőzni a veszély nagyságáról és a partvédelem fontosságáról. A védtelen partok elhabolása ugyanis évi átlagban 1 m,
