Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

8. A Balaton-vidék fejlődése 1945 óta. Eredmények és feladatok

egyes helyeken azonban 4—5 m, A déli part területvesztesége, a rendkívül magas vízállás miatt, csak az 1965-ös évben mintegy 20 000 m ' volt, miközben a partból kimart földmennyiség a tómeder parti sávját sekélyítette el. Az elfogadott 20 éves partrendezési program a kotrásos partfeltöltéssel biztosítja ezen időszak feliszapolódásának ellensúlyozását — ha ti. a program végrehajtását, a rendelkezésre álló kotrókapacitás teljes kihasználásával és az előirányzott anyagi eszközök felhasználásával valóban sikerül megvalósítani. A feliszapolódási mérleg nagyságrendben harmadik tényezője a biológiai eredetű üledék, (vagyis a különböző szintű élőlények, elsősorban vízinövények elhaló részei). Korlátozása nem kevésbé sürgető, hiszen a nád és hínár elburjánzása ma már nem csupán iszapoló tényező, hanem közvetlenül veszélyezteti a fürdőéletet. A jelenség oka sokrétű. Az egyik tényező a szabályozások legfőbb eredménye: a vízszintszabályozás sikere s a Balaton átlagos vízszintjének leszállítása és a vízszíntingadozás csökkentése. Az egyenletesen alacsony vízszint ugyanis kedvező életfeltételeket teremtett a vízinövények, különösen a nád és a hínár számára. A víz szennyeződése az erózióval lemosott műtrágya és a szennyvízkezelés hiányosságai ugyancsak a vízinövények létfeltételeinek javítását jelentik. A hajózás pedig a csíraképes hínárdarabok aprításával szaporítja a tenyészetet . . . Megannyi példája ez annak, hogy a természettel szembeni térhódítás minden lépéséért sokszoros árat kell fizetni! A fentiek alapján érthető, hogy a mechanikai vízinövényirtás rendkívüli körültekintést kíván, s a gazdaságosság határain belül nehezen oldható meg. önáltatás lenne, ha nem vennénk tudomásul, hogy a hínárosodás és a nádasok előretörése mint mindenütt, nálunk is a víz szennyeződésének egyik mutatója — sa hínártenyészetek már a legforgalmasabb strandok környékén is megjelentek. A korszerű vízgazdálkodás — a Balaton-fejlesztés alapja Utaltunk arra, hogy az üdülőövezet fejlődése, növekvő idegenforgalma mennyire sürgetővé teszi a korszerű közművesítést. A feladat legkritikusabb és legköltségesebb része a szennyvízelvezetés és kezelés megoldása. Az említett tünetek ellenére a Balaton ma még az ország legtisztább élővize, s az egész üdülőövezet számára létkérdés, hogy az is maradjon. Ennek biztosítása a vízügyi szolgálat legfőbb feladata. A déli part alacsony terepszintje és magas talajvize miatt ez nagy nehézségekkel jár. Az egyetlen megoldás a regionális csatornázási rendszerek kiépítése és a szennyvíztisztítás hármas: mechanikai, kémiai és biológiai fokozatának megvalósítása. (Az utóbbiban gazdaságilag is érdekeltté tehető mezőgazdasági nagyüzemekkel való kooperáció keretében.) De nem szabad megfeledkeznünk a széles körű külföldi alkalmazás ellenére nálunk, sajnos mind ez ideig nem hasznosított lehetőségről sem: a szennyvizek öntözésre való felhasználásáról — az erre különösen alkalmas láptalajokon. Ez a megoldás vízgazdálkodási szempontból különösen előnyös és gazdaságos, hiszen a kommunális célokra kiemelt víz kétszeres gazdasági hasznosítását jelenti. A vízminőségvédelem, a tó biológiai egyensúlyának biztosítása még — a kör bezárul! — a vízellátás mennyiségi és minőségi kérdéseit, költségességét is érinti. A nyári idény növekvő csúcsigényeinek kielégítésére ugyanis nem elegendők a karsztforrásokra és kutakra telepített kooperáló regionális vízművek, a vízellátásba — mintegy '/3 részben, de valószínűleg növekvő mértékben — a felszíni vízkivételi műveket is be kell kapcsolni. A Balaton vízgazdálkodásában tehát minden kérdés és érdek összefonódik, és a rendelkezésre álló vízkészlet korlátozottsága mindenki érdekében a legnagyobb körültekintést, tervszerűséget, éberséget és a legszélesebb körű együttműködést írja elő. A komplex szemlélet és a kooperáció szükségessége talán egyetlen területen sem jelentkezik ilyen parancsolóan mint itt.