Dr. Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt (Vízügyi Történeti Füzetek 6. Budapest, 1973)
1. A vízrajz növény- és településföldrajzi összefüggései. Az ártéri szintek és jellemző növényzetük leírása és népi elnevezései - A táj települései
4. ábra. Öcsény és Decs a természetes és mesterséges vízfolyásokkal behálózott Sárközben a XVIII. század második felében (Krieger— Böhm—Deáky térképén, 1772—1783) apátságokat: Dunaföldvár, Madocsa, Szekszárd, Báta a bencések, Bátaszék a ciszterciek nevezetes, híres helyei, monostorai. A bal parton pedig Kalocsa, az érseki székhely mellett ott találjuk a garabi bencés monostort, Bodrogmonostort és Bátmonostort. Azt, hogy a Duna mentének milyen jelentős része volt az ország szellemi életében, bizonyítja ezenkívül az is, hogy feltörekvő mezővárosi népe nagy számmal állt Dózsa táborába s a magyarországi reformáció naqyjai közül nem egy évekig itt működött, tanított (Sztárai Mihály, Szegedi Kiss István, Skaricza Máté, Veresmarti, Katona). 15 Az ártér kisebb göröndökre, hátakra települt falvaiból sok elpusztult: emléküket csak helynevek őrzik a mai napig. Csupán a Sárköz területén és peremén mintegy 30 település létezett egyidőben a török kor előtt. Ma Szekszárddal együtt csak 8 van. 16 A török időkben, az azt követő rácjárásokban és Rákóczi szabadságharca idején sokan az ártéri falvakba menekültek távolabbi vidékekről is, majd egy részük innen is tovább futott az alföldi nagy városokba vagy a Felvidékre. A menekültek egy része visszatért: közel és távoli, ma is létező vagy elpusztult helyekre utaló családneveket ma is bőven találunk a Duna menti községekben. Figyelemre méltók ezek közt a komáromiak. Nemcsak családnevek mutatnak erre a kapcsolatra. A XVIII. század elején egyházi anyakönyvekben számos utalást találunk arra, hogy főleg a XVII. század végén az itteni fegyverforgató férfiak Komáromba mentek, a végváriakkal együtt harcoltak és a török kiűzése után onnan tértek vissza, de
