Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.
8. A 19. század végi szabályozási munkálatok előzményei
8. A 19. SZÁZAD VÉGI SZABÁLYOZÁSI MUNKÁLATOK ELŐZMÉNYEI 78 88 A szabadságharc leverése után az Al-Duna szabályozásának kérdése is lekerült a napirendről. Amikor azonban a krími háború alatt az osztrák hadsereg bevonult a Havasalföldre, a hadvezetőség kívánatosnak tartotta, hogy a hadtáputánpótlást vízi úton, tehát az Al-Dunán át hajókon lehessen lebonyolítani. Ezért 1854-ben a zuhatagok hajózhatóvá tételének tanulmányozása céljából leküldték az Al-Dunára Joseph Meusburger mérnököt és Gustax Wex főmérnököt. A két mérnök a Vásárhelyi-féle felvételek és tervek alapján készített újabb tervváltozatokat. A sziklás szakaszokon ők is kirobbantott hajóút építését, a Vaskapunál pedig a Prigrada megkerülése céljából a jobb parton kőtöllések közé fogott oldalcsatorna létesítését tervezték. 78 ^ 79 A kivitelt azonban a török kormány akadékoskodása meghiúsította, a háború befejeztével pedig a hadászati szempont is veszített jelentőségéből. A Krími háború után az 1856. évi párizsi szerződés a dunai ,,hajózás szabadsága"^ — melyet a Dunának Száva-torok feletti szakaszára még 1815ben a bécsi kongresszus mondott ki — kiterjesztette az Al-Dunára és az Alsó-Duna egész hosszára a torkolatig; a hajózás objektív feltételeinek biztosítására azonban nem történt intézkedés. 52 A Duna Gőzhajózási Társaság (DDSG), amely a Dunán jó ideig kizárólagos jogot élvezett a vízi úton történő szállításra és tekintélyes forgalmat bonyolított le, oly nagy fontosságot tulajdonított az al-dunai hajóút megjavításának, hogy 1871-ben felkérte William Mac Alpin amerikai mérnököt a kérdés tanulmányozására és szakértői vélemény adására. Mac Alpin tervs csak annyiban tért el a Wex-f él éktől, hogy a sellős szakaszon tervezett 60 m széles csatornautaknak némileg más vonalozást adott és a tervezett csatornákat a jobb vezetés és a vízszín emelése céljából kőgátakkal kívánta közrefogni, vagy legalább egyik oldalról kísérni. Kivitelre azonban ezek a tervek sem kerültek, mert az érdekelt kormányok nem tudtak megyezni a köitségek viselése tekintetében. 80 Az Al-Duna-szabályozás gazdasági nehézségeit az 1871. évi londoni kongresszus hárította el, amely — a dunai hajózás szabadságát fenntartva — a VI. cikkében kimondta, hogy a parti államok jogosultak a hajózás érdekében végzett nagyobb arányú folyószabályozási munkálatok költségeinek megtérítéseként mindaddig hajózási illetéket szedni, amíg a befektetett öszszeg és kamatai meg nem térülnek. így, mivel megvolt minden remény a forgalom erőteljes fellendülésére, a munkálatok gazdaságossága biztosítottnak látszott.* Ezért a magyar, osztrák és török kormány szakértő bizottságot küldött ki, hogy az — helyszíni szemlékkel egybekötött tanácskozások alapján — gyakorlati megoldásban állapodjon meg. A vegyes bizottság vezető tagjai magyar részről Bodoky Lajos* főmérnök, Ausztria részéről Wawra János műszaki tanácsos, török részről pedig Mugel bey és Jean Cotagnone mérnök voltak. A török kiküldöttek hajózsilipes csatornákkal javasolták a nehézségek megoldását, de a vegyes bizottság végül is abban állapodott meg, hogy * Bodoky Lajos (1833—1885) középítési felügyelő, a Duna-szabályozási ügyek szakértője.
