Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)

Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási terve - Paleocapa „véleménye"

ilyeneket létesítsenek ... Ez az elv, azonban olyan precedenst teremtett a helyi, sőt egyéni érdekek érvényesítése számára, mely később általánossá válva, szinte teljes anarchiába, sőt katasztrófába sodorta a Tisza-szabályozás munkáját. És itt — a későbbi fejlemények ismeretében — már megkísérelhetjük, hogy választ adjunk arra a kérdésre is, hogy milyen szerepet játszott Paleocapa véleménye a Tisza-szabályozás történetében. A korábbi — mindkét oldalról elfogult — bírálatokkal szemben megállapíthatjuk, hogy nem o Paleocapa-féle vélemény egyes vitatható pontjai váltak veszélyessé a Tiszaszabályozásra, mert ezek az elvek a gyakorlatban nem is érvényesültek. De ugyanígy nem hiányolhatjuk elméleti jellegű javaslatainak megvalósítását sem, mert azok eleve irreálisak voltak: nem számoltak a helyi adottságokkal és követelményekkel. A szabályozás során elkövetett hibák tehát éppen úgy nem következtek Paleocapa javaslatából, mint Vásárhelyi tervéből. Amennyiben Paleocapa javaslatainak fogyatékosságairól lehet szó, akkor az a Vásárhelyi-féle terv két sarkalatos pontjának, mondhatni vívmányának: a gátak szerepére és ezzel kapcsolatban az ármentesítés és mederszabályozás egységes kezelésének szükségességére vonatkozó elveinek feladásában keresendő. Elsősorban ez a negatívum volt az, ami később teret nyitott annak az anarchiának, amely voltaképpen sem az egyik, sem a másik tervből, hanem csak a két terv — nem döntő, inkább felnagyított — eltéréseiből, különbségéből táplálkozott: mindkét terv lényeges pontjait feladva, mind a töltésvonalozás kérdésének lebecsülésére, mind az átvágások sorrendjének elhanyagolására vezetett. Nem a két — önmagában véve egységes és talán célravezető alternatív terv bármelyike, hanem azok szerencsétlen egyesítése: a Herrich-féle kompromisszum, volt az, amely a teljes tervszerűtlenségnek és önkényességnek utat nyitva — válságba sodorta a Tisza szabályozását. Ahogy nem kétséges, hogy az ármentesítés és folyószabályozás, vagyis a társulatok és az állam érdekeit egyaránt szem előtt tartó és képviselő, saját tervét rugalmasan kezelő Vásárhelyi irányításával — a terv .alapelveinek érvényesítésével! — a kivitelezés hibái elkerülhetők lettek volna — ugyanúgy valószínű, hogy a hasonlóképpen egységes és következetes Paleocapa-féle terv is, a tervező irányításával végrehajtva és menetközben továbbfejlesztve, hamarább vezetett volna a kívánt cél eléréséhez, mint — az ismételt vezetőváltozás után, s az önkényuralom felelőtlen bürokráciája által — az eredeti mivoltukból kiforgatott tervekből kialakított kompromiszszum.