Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés - 1. A teljes árvédelem

47 II . A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. E viszonyokon kiviil van még egy más nevezetes tényező is, melyet kiváló gonddal kell latolgatnunk, midőn valamely terület vagy síkság töltések közé fogását elhatározzuk, és ez annak viszonylagos magassága a rendes ár­vizekhez képest. Ha a terület vagy annak nagy része csak kevéssel fekszik a közép­vizek szine fölött, ebben az esetben az ily terület nem alkalmas a töltésezés útján való védelemre, vagy előre kell számítanunk mindazon nagy terhekre és veszélyekre, melyek az ilynemű vállalattal karöltve járnak. Hollandia példája megmutatja, hogy a tenger szine alatt fekvő terüle­teket is sikerrel lehet kiszárítani és mezőgazdaságilag értékesíteni, de ren­des viszonyok és körülmények között oda kell törekednünk, hogy csak oly területeket fogjunk töltések közé, melyek, mint Lombardini mondja, erre nézve érettek, vagyis eléggé magasak, hogy mezőgazdasági értékesí­tésük sikerrel járjon. A mely területek viszonylag alacsony fekvésűek és e mellett még in­goványos természetűek : ott várjunk a töltésezéssel addig míg a kellő fel­magasítás megtörtént, a mit módunkban áll megfelelő eszközökkel siettetni; mert különben, ha az áradásokkal valahogyan meg tudnánk is küzdeni, a belvizek, a fakadó és szivárgó vizek tehetik tönkre minden igyeke­zetünket. Igen alacsony fekvésű területek ár védelme töltésezés útján csak akkor sikerül, ha a talaj kötött, agyagos természetű; iszapos, homokos vagy tőze­ges talajoknál a töltések alatt magán a vízvezető földrétegen mint valami szitán hatol keresztül a víz; így az Isére töltésezésénél azt tapasztalták, hogy a helyett, hogy — mint annakelőtte — felülről árasztotta volna el a kavicsos természetű területeket a víz, a talajban alulról felnyomakodó ár borította el őket, és ez mindaddig tartott, míg sankolás útján egy át nem bocsátó réteg nem rakódott le. A tiszamenti árvédelem is csak azért sikerült, mert a talaj kötött, át nem bocsátó. Laza talajban oly hosszú áradások, minők ott vannak, útat keresnének maguknak, s az egész különbség csak az volna, hogy iszapos víz helyett tiszta víz öntené el a területeket. A szerint, a mint a töltésezéssel teljes vagy csak bizonyos vízmagas­ságig való védelmet akarunk elérni, teljes vagy részleges árvédel­mit különböztetünk meg, mely utóbbit nyári árvédelemnek is neveznek. 1. A teljes árvédelem . A teljes árvédelmet, vagyis a víztől át nem hágható töltések emelését legfőképpen az a körülmény teszi szükségessé, hogy az áradások rend­szerint oly időszakokban jelennek meg, mikor a tenyészetnek több kárt okoz­nak mint hasznot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom