Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés

46 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. iszapoló hatásukat továbbra is fenntarthassák. Ha a statisztika éppen oly hűséggel jegyezné fel az áradások hasznait mint a rombolásait, bizonyára más irányt venne a gondolkodás. A Rhone előterében Arles fölött a mentesített és az áradásoknak kitett területek egymáshoz való viszonyát legjobban jellemzi azok adásvevési ára; míg a bizonytalan áradásoknak kitett előtéren egy hektár föld értéke 3000 frank, addig a mentesített területen 300 frank, tehát tízszer kevesebb. A Dives völgyében tapasztalták, hogy a töltések-védette rétek 8—9 év után egészen kimerültek, míg a 0"30—0 40 méternyire víz alatt levő kaszálók kitiinő terméseket adtak minőség és mennyiség tekintetében egyaránt. A Saőne völgye majdnem egész télen át víz alatt van, úgy hogy kicsinyben Egyptomhoz hasonlítható. Az elárasztott völgy kitűnő takarmánytermelő vidék, honnét a szénát minden irányba szállítják és ezenfelül őszszel nagy mennyiségű marha számára nyújt felséges legelőt. Az elárasztott terület 63,000 hektár, e rétek értéke nagyobb, mint az el nem árasztható földeké. Oissel és Rouen között 8—10 kilométernyi hosszúságban a vontató utat a Rajna gyakran elöntötte, s ezért 1865-ben mintegy 0-50 méterrel felmagasították, mi a mögötte fekvő rétek elárasztását lehetetlenné tette. A termés nagysága mindjárt az első évben érzékenyen csökkent, a másodikban ez még feltűnőbbé vált, a harmadikban, 1868-ban az apadás oly szembetűnő volt, hogy a közigazgatás nem késett rögtön elégtételt nyújtani a birtokosoknak azzal, hogy a vontató útban helyenkint nagy áteresztőket építtetett, melyeken a víz egészen szabadon közlekedhetik. Ezek a Na d a u lt du B u f fon műve után közölt adatok eléggé kimutatják a nagy hasznokat, melyek az iszapos elárasztásokból első sorban a rétekre és legelőkre nézve származnak. Nyugot-Európa azonban e tekintetben sokkal kedvezőbb éghajlati helyzetben van mint mi. Míg ugyanis a tenger közelsége következtében ott a rendes elárasztások a késő őszi és téli hónapokra esnek, addig nálunk a tavasz és nyár eleje az áradások időszakával, tehát a tenyészet megindulásával esik egybe, a mi az áradás jótékony hatását jelentékenyen csökkenti. A második nevezetes eltérés az, hogy míg egyrészt a müveit nyugoton oly széles völgyek, illetőleg síkságok, mint nálunk, csak kivételesen, vagy nem is léteznek, másrészt folyóik esése sokkal nagyobb, úgy hogy a kiömlött víz az áradás megszűntével rövid idő alatt visszahúzódhatik rendes medrébe. Tehát ott az elárasztások nem táplálnak állandó mocsarakat, sem pedig hosszas veszteglésiikkel a növényzet lételét vagy fejlődését nem veszélyeztetik. Az állandó mocsarakat célszerű csatornarendszerrel nálunk is meg lehet szüntetni töltésezés nélkül is, de a hosszas áradásokat rövidebbre szabni vagy idejüket a növényzet szünetelő szakába tolni át már nem lehetséges; s ezért nálunk más mértéket kell a töltésezés hatásainak megítélésekor alkalmaznunk.