Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés

45 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. B) A töltésezés. A töltésezés igen könnyen simul mindenféle viszonyokhoz és helyi körülményekhez, közvetetlen hatását a legegyszerűbb ember észejárása is megérti, s ezért a legrégibb időktől fogva a legkülönfélébb népeknél alkalmazásban volt és a folyószabályozásoknak úgyszólván egyedüli módját képezte. Csakis az újabb tapasztalatokból és a vízépítészeti tudomány gondosabb tanulmányozása folytán tűnt ki, hogy a töltésezés magában véve alig képezhet külön rendszert, hanem a mederszabályozásnak lehet csak kiegészítő része. Megtörténhetik, hogy a meder viszonyai olyanok, hogy további javításra, szabályozásra nem szorulnak, ekkor a töltésezés a természetes állapothoz is csatlakozhatik, de ha a meder elfajult és rendetlen, akkor a töltésezés mint külön vízszabályozó rendszer tökéletesen káros és célja tévesztett munkálat volna. A töltésezéssel nemcsak a folyó vízjárása, hanem a megvédendő völgy vagy síkság gazdasági viszonyai is oly változásokon mennek át, melyeket a legbehatóbb tanulmány tárgyává kell tennünk, mielőtt magunkat az egyik vagy másik irány elfogadására elhatároznék. Nevezetesen mindenekelőtt azt kell eldöntenünk, van-e általában szükség árvédelemre és ha igen: teljes, vagy részleges védelem legyen-e az ? A folyók iszapjának kedvező hatása az elárasztott síkságok és völgyek termékenységére nézve nem szorul hosszas bizonyítgatásra. Legkitűnőbb talajnemeinket a folyók iszapja alkotta, s folytonos termő erőben csakis ez képes őket fenntartani; mihelyt tehát valamely területre nézve megszűnik az elárasztás, azzal együtt beáll a trágyázás szüksége is; oly igazság ez, melyet oly munkálatoknál, melyek első sorban mezőgazdasági célokból végeztetnek, nem szabad tigyelmen kívül hagynunk. Kétségtelen, hogy a folytonos elárasztásokból a talajban felhalmozódott tápláló anyagok éveken keresztül elégségesek nagyszerű tenyészet előállítására és hogy az ú. n. rabló- vagyis trágya nélküli gazdaság ily területeken éveken keresztül nemcsak haszonnal, de észszerűen is űzhető mindaddig, míg a tápláló anyagok közti egyensúly a talajban helyre nem állott. Kétségtelen az is, hogy e rendkívüli termésű években félre lehet tenni annyit, a mennyi a későbbi időben a fenntartásra szükséges. Mindazonáltal jól meg kell gondolnunk, hogy a folyók iszapja ingyen a természet becses ajándéka és hogy egyes területek, melyek azelőtt is már jól teremtek, de a töltésezés után árveszélyeknek voltak kitéve, rohamos hanyatlásnak indulhatnak, a mint erről nem egy folyóvölgy példája tanúskodik. Ekkor nem elég az árveszélyt megszüntetni, hanem gondoskodni kell, hogy a kellő időben jövő árvizek a területre ismét kiömölhessenek és