Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - A) A meder szabályozása - 4. A mederszabályozás egyéb nemei

44 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. hatással fognak lenni, ha a meder kiképződése akadálytalanul mehet végbe és a megfelelő emésztési szelvény előállott. Addig azonban kiváló gondot fordítsunk a munkálatok mikéntjére és sorrendjére, nehogy erőszakos és hirtelen változtatásokkal, habár ideiglenesen, károkat okozzunk, vagy a veszélyt növeljük. A meder kiképződésének gyakran emberi műve k állják útját, milyenek a hidak, a fenékgátak, a sarkantyúk s i. t. Ily esetekben e müveket vagy el kell távolítanunk, vagy annyira leszállítanunk, illetőleg átalakítanunk, hogy károkat ne tehessenek és a fenék lemélyítését, a kellő beágyazás elérését ne akadályozzák. Nem elégséges e műveket csak annyira átalakítanunk, a mennyiben az akkori állapot megkívánja, hanem figyelemmel kell lennünk a szabályozás után előálló eredményekre, és az illető müveket olyképpen kell terveznünk és építenünk, hogy későbben újabb fennakadást ne okozzanak. A meder szabályozásának és fenntartásának gyakran igen fontos része a partok biztosítása. A megfigyelések azt mutatták, hogy általán véve a hordaléknak kétféle nemét kell megkülönböztetnünk: az egyik a folyó vízgyűjtő medencéjéből ered, a másik a medernek megbontásából, a partok alámosásából keletkezik. A Loireon tett megfigyelések szerint az Allier torkolata fölött a partbeomlás évenként 300,000, ezen alul 686,000 köbméter, az Allier-n magán 2,460,000 köbméter, sőt nedves években még több. 1857-ben a Loire partbeomlásai a mellékfolyókéival együtt mintegy 4 millió köbmétert tettek. Mindezekből a partbiztosítás szüksége és kedvező hatása a folyószabályozásokra könnyen átlátható. A partbiztosítást természetesen csak oly folyókon lehet alkalmazni, melyek a kellő szélességet már elérték és melyeknél a partok beomlása csak elfajulást okoz. Ellenben: képződő félben levő folyómedreknél csak arra kell ügyelnünk, hogy az elfajulás be ne következzék, mely célból ki kell jelölnünk azt a vonalat, melyen belül a folyónak szabad tért engedünk, mihelyt azonban e vonalon túl kezd támadni, azonnal a védekezéshez nyúlunk. A partvédelem tehát, a midőn kevesbíti a folyó hordalékát, egyúttal a lefolyást, a beágyazást is elősegíti. A partvédelem szüksége a Tisza és mellékfolyói mentén is mind élénkebben nyilvánul, a mennyiben az átvágások létesítette nagyobb sebesség mellett a különben rendkívül laza összefüggésű talajból álló partok bedőlése nemcsak a meder kiképződését akadályozza, hanem az alámosások tovaterjedése lassanként a töltéseket is veszélyezteti. A partbiztosítások különböző módjai minden vízépítési szakmunkában részletesen le vannak írva, s ezért tárgyalásuk e helyütt fölösleges volna.