Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - A) A meder szabályozása - 2. A meder szélesítése - 3. A meder irányának megváltoztatása - a) Az átvágások

36 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. oda vihető vissza, hogy a folyók befogadó képessége felülről lefelé nem áll arányban a levezetendő vízmennyiséggel, dacára annak, hogy a vízmennyiség felülről lefelé a síksági részen nem növekedik többé, hanem ellenkezőleg a medernek vízzel való megtöltése és kiöntések következtében határozottan fogy. „Meghosszabbítani a rohamos áradásokat — mondja MonestierSavignat — abból a szempontból, hogy csökkentsük a magasságukat; szabályozni emésztésüket, elősegíteni a víz lefolyását az alsó Másodpercenként lefolyó víztömegek ábrája. (Ezen ábra szélességei a megfelelő helyen másodpercenként lefolyó víztömeget jelentik.) 3. ábra. szakaszokban és meggátolni ott a meder eliszapolódását: a legbiztosabb és legcélszerűbb szabályozó mód." Ezért kétségtelen, hogy az átvágásokat alulról fölfelé kell végeznünk, attól a ponttól kezdve, hol szükségük okadatoltnak mutatkozik. Es nem ismerhetjük el helyesnek azt az okoskodást, mely szerint az átvágásokat azért kell felül kezdeni, hogy az elérendő nagyobb sebesség mellett az alsók gyorsabban kiképződjenek és hogy a kiképződöttek a képződésben levő felsőktől el ne iszapoltassanak. Minden átvágást nem az a víz sikeresít, mely hozzája elérkezik akár gyorsan, akár lassan, hanem az, mely magában az átvágásban foly, sőt