Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - A) A meder szabályozása - 2. A meder szélesítése - 3. A meder irányának megváltoztatása - a) Az átvágások

II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. 35 Kérdés, e két felfogás közül melyik a helyes; ezt azonban határozottan, a folyó viszonyainak tüzetes ismerete és a rendelkezésre álló anyagi eszközök számba vétele nélkül eldönteni alig lehet. Ha az átvágásokat képesek volnánk a teljes szelvényben kivájni, akkor sok nehézség magától eltűnnék, viszont ha az átvágások csak magukban alkalmaztatnak és nem képezik kiegészítő részét más rendszernek, pl. a töltésezésnek, hasonlólag egészen más elbírálás alá esnek. Mindenesetre azonban alapelvül tekintendő, hogy a mederszabályozás előtte jár a töltésezésnek és ha az egyiket el kellene hagynunk, inkább a töltésezés maradjon el, a mennyiben kellő meder nélkül semmiféle rendszeres szabályozás fenn nem állhat és minden áldozat, a mit e tekintetben hoztunk, idővel kárba vész. Magától értetődik, hogy mindig a tervező mérnök feladata marad a folyó viszonyainak alapos tanulmányozása után megállapítani, vájjon a meder állapota csakugyan szorul-e javításokra, mily irányban és mily mértékben. Oly folyónál azonban, minő a Tisza, mely összes árvizének csak felét képes medrébe fogadni, míg a többi az ártéren keresztül kénytelen levonulni — a meder szabályozását szükségképpen eléje kell helyeznünk minden más, bármi néven nevezendő rendszernek, mert megnyugtató és folytonos kihatású eredmény csak ezen az úton biztosítható. A hydrografiai osztály 1888. évi felvételeiből, melyeket az alsó Tiszára nézve tett, a vízemésztésre a következő 3. ábra szerkeszthető, melyben a szélességek a megfelelő helyen másodpercenldnt kis-víznél, szinig telt medernél és a legnagyobb vízállásnál lefolyó víztömeget jelentik. Soha, semmiféle viszonyok és körülmények között meg nem támadható tételként tekintendő, hogy a vizeket, a mennyire csak lehetséges, a természetes partok alatt és között kell vezetnünk, csak az a rendszer jó és végeredményeiben az sikeres, mely ezt, ha nem is valósítja meg egyszerre, de lehetőleg előmozdítani igyekszik. Ezért nem habozunk kimondani, hogy ha a kérdés olyképpen áll: vájjon a Tisza szabályozásánál töltéseket átvágások nélkül, avagy átvágásokat töltések nélkül kellett volna-e csinálni, mi határozottan az átvágások rendszerének adtunk volna az elsőséget. Természetesen egészen más elbírálás alá kerül oly folyó, melynek mederviszonyai akár a természet, akár előleges emberi munkálatok folytán oly állapotban vannak, hogy javításra éppen nem, vagy csak csekély mértékben szorulnak. A második kérdés; hogy az átvágosok miféle sorrendben végeztessenek, vájjon alulról felfelé, vagy felülről lefelé, vagy egyszerre a folyó egész szabályozandó hosszán eszközölhetők-e ? A folyónak rendszerint legalsó szakasza az, mely levezetés szempontjából a legkedvezőtlenebb helyzetben van, sőt az áradásoknak végoka is 3*