Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

I. A csekély esésű folyók természete

21 I. A csekély esésű folyók természete. r a tüzelő anyagot, a tenger a gőzfejlesztő kazánokat, míg a sarkok, hegységek és vizes felületek a hiitő — condensator — szerepét játszák. És így, ha az országnak vagy vidéknek, a hol lakunk, nincs is befolyása az egyenlítő alatti páraképződésre, de igen is lehet és van hatása a vízgőzzel telt áramlatok helyi lehűtésére. Világtéri eredete dacára is alig van tehát valami helyhez kötöttebb, mint az eső; különösen szembetűnő ez, ha hosszabb időszakok évi közép csapadékát vesszük tekintetbe; így az alföldön alig esik 500 milliméter, míg a domb- és hegyvidéken 700 egész 900 milliméter csapadék észlelhető; ehhez járul még, hogy a levegő páratartalma is sokkal kevesebb az alföldön, mint a domb- és hegyvidéken. Ha nem is mutatható ki tehát számadatokban, — mert a megfigyelés ideje is rövidebb, hogysem a szabályozások előtti és utáni állapotára belőlük következtetni lehetne — mindazonáltal kétségtelen, hogy a nagyfokú ármentesítések következtében a síkföldnek csapadéki és páraképződési viszonya bizonyos mértékben változást szenvedett, és az amúgy is már száraz jellegű éghajlatunk ez irányban még inkább fokozódott. A nagyfokú kiöntéseknek azonban közvetetlen hatásuk sokkal nagyobb volt, mint az, a melyet a meteorológiai viszonyokra gyakoroltak. Mintegy 3 millió hold került rendszerint víz alá és majd egy harmadán fokozódott a talajnedvesség, úgy hogy az ármentesítések által átlag 4 millió hold részesült több nedvességben, mint a szabályozások után. Mezőgazdaságunkat pedig sokkal jobban veszélyezteti a szárazság, mint a túlságos nedvesség, mert míg ea utóbbi ellen sikeresen lehet küzdeni, — példa rá Anglia, Svéd- és Norvégország, melyeknek csapadékviszonyai mellett jelenlegi csatornahálózatunkkal a víztől elpusztulnánk — addig a szárazság ellen csak részlegesen és akkor is sokkal nagyobb költségek árán védhetjük magunkat. Hazai nagy síkságainkon szárazságra hajló éghajlatunk veszélyeit csak azzal kerülhetjük el, ha a rétek és legelők öntözéséről vagy nedvességben tartásáról folyton gondoskodunk. A szántóföldek öntözése nélkül mezőgazdaságunk képes megélni, mert egyrészt a téli csapadék, másrészről az okszerű művelés, gyakori felporhanyítás megvédi a műveleti növényeket, első sorban az őszieket a teljes kisüléstől; de a rétek és legelők kötött talajszerkezetüknél fogva sokkal több nedvességet párologtatnak el és kívánnak, mit száraz időjáráskor csak mesterséges úton, azaz öntözés által nyújthatunk nekik. Ezért a rétek és legelők öntözése a rendszeres levezető csatornahálózat mellett nagy kiterjedésű síkságainkon egyike a legégetőbb szükségeknek, mely nélkül okszerű állattenyésztést és így közvetve mezőgazdaságot is berendezni és fenntartani alig lehetséges.