Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)
I. A csekély esésű folyók természete
20 I. A csekély esésű folyók természete. r nélkül foly. Ha ez azonban nem lehetséges, töltések nélküli folyókon kellő számú ártéri hidat kell hagynunk ; töltések közé fogott hidaknál pedig az előálló duzzadásra is tekintettel kell lennünk és az építményeket ennek megfelelőleg magasabbra és szilárdabbra kell terveznünk. Ha a köz- és vasutaknál nem lehetséges, hogy az út vagy pálya teste merőlegesen álljon a folyás irányára, akkor ferde hidakat kell építenünk, vagy a folyót szabályoznunk, de nem olyképpen, mint kisebb hazai patakainknál látjuk, hogy pár száz méterrel a híd fölött irányát hirtelen töréssel megváltoztatják, hogy ugyanoly távolságban ismét oda visszavezessék, csakhogy a ferde híd építését, vagy a pályatest fekvésének megváltoztatását elkerüljék. Az ily hidak igen nagy megtámadásoknak, sőt gyakran alámosásoknak vannak kitéve, és ezenfelül a medernek a híd körül való folytonos eliszapolódását okozzák. E mellett hajózható folyókuál arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy oly vízállások idején is, mikor a hajózás még lehetséges, oly magasság maradjon, melyen a hajók szabadon és veszély nélkül közlekedhetnek. A hidak helyének célszerű megválasztása vagy esetleg folyó vagy patak szabályozásával nemcsak sok költséget lehetne megtakarítani, de egyúttal sok kiöntésnek és alámosásnak is elejét venni. 9. A jelen fejezet berekesztéseid meg akarunk pár sorral emlékezni azokról a föltevésekről, illetőleg támadásokról, melyeket a folyószabályozások ellen intéztek, mondván, hogy általuk Alföldünkön a meteorológiai viszonyok megváltoznak, rosszabbra fordulnak, nevezetesen csökkentik a csapadékot és páratartalmat és végre SZál'üiZSSi got idéznek elő. A rendkívüli aszályos 1863-iki év és az azt követő szárazabb cyklus behatása alatt a Tisza és az alföldi folyók szabályozását egyesek olybá tüntették fel, és tudományos apparatussal is vélték megokolhatni, hogy a rendkívüli aszály a nagyfokú folyószabályozásoknak tulajdonítandó, mely ezután állandóvá válik. A rendkívüli száraz időszakot azonban csakhamar ellenkező végletű nedves cyklus követte a 70-es években, s már ez az egy körülmény magában véve elégséges, hogy a fenti föltevések alaptalanságát kimutassa, illetőleg a folyószabályozások elleni heves támadásokat, ez oldalról, elnémítsa. Kétségtelen azonban, hogy ha a folyószabályozásoknak nincs is oly hatásuk, hogy akár az egyik, akár a másik irányban végleteket teremthetnének, mert hisz akkor legkönnyebb volna az emberiségnek a természeti erők fölötti hatalmát biztosítania, mégis a közepes eredmények elérésére közreműködnek; és ily alakban a kérdés fölvetését nemcsak megengedhetőnek, hanem komolyan vitathatónak is véljük és az alkalmazandó rendszer megválasztása alkalmával is befotyást kell részére követelnünk. A tartós, országos esőknek első és legfőbb oka a tenger felől jövő meleg és párával telített áramlatokban van, melyeknél a Nap heve képezi
