Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)
I. A csekély esésű folyók természete
19 I. A csekély esésű folyók természete. r folyók között nincsen. Ha pedig ily törvény valóban fennállana, akkor a hatásnak szembeszökőleg kellene nyilvánulnia. Ismeretes minden szakember előtt, hogy a folyóknak sodra hosszú egyenes medrekben éppen úgy váltakozik a jobb és bal part között, mintha kanyarulatokban mozogna; így észlelték ezt a Rajnán, az Iséren és minden más folyón, sőt a megfigyelések arra is reá vezettek, hogy a folyó sodrának ezen iránya nem állandó, hanem változó, a zátonyok mozgásával előre haladó, úgy hogy a hol ma zátony fekszik a part mellett, lesz idővel a sodor és megfordítva. Vagyis a folyó sodrának változása független a Föld mozgásától és egészen más okoknak van alávetve. Vannak azonban még mindig olyanok, kik a tüneményt mindazonáltal észlelni akarják, csakhogy az okát nem a Föld forgásában, hanem pl. a Tiszánál bizonyos irányú szelek járásában keresik. Hogy a Tisza és általán a folyók oly távol folynak a hegyektől, ha a másik oldalon síkság határolja őket, annak egyszerű magyarázatát már G u g 1 i e 1 m i n i megadta 1739-ben megjelent művében. Nevezetesen a folyók mindig ama hegyoldalaktól esnek távolabbra, honnét hordalékosabb mellékfolyók ömlenek beléjük. A Tisza pedig legnagyobb mellékfolyóit mind a keleti oldalról kapja, melyek az egykori tengerfeneket fokozatosan feltöltve a folyó végleges pályáját a hegyektől távol, mostani helyén állapították meg. Ugyanebből az okból foly a Pó távolabb az Alpesektől, mint az Apenninektől, mert az utóbbiak alacsonyabb hegyláncot képeznek és kevesebb rohamos esésű folyót zúdítanak a fő völgybe. Nincs tehát semmi szükség, hogy ezen, állítólag folyton működő erőkre való tekintettel a szabályozás elvét megváltoztassuk, vagy reájuk tekintettel legyünk. 8. A hidak nyílásának meghatározásakor és a hidak elhelyezésekor többször igen öreg hibákat követnek el, melyeket helyre ütni szerfölött bajos, sőt gyakran lehetetlen, s ezért soknemű kár és rombolás eredhet az ily művekből, vagy legalább is állandó hátrány származhatik belőlük. A Tiszán a tokaji és a Szeged fölötti vasúti hidak épültek helytelenül, illetőleg nem a kielégítő méretek szerint. A legmegfelelőbb nyilás valamely hídra nézve az, mely egyenlő a két part el nem borítható pontjainak távolságával, s ezért nagy tévedés e tekintetben, ha azt hisszük, hogy: mert följebb vagy alább egy bizonyos nyílású híd elégséges volt, a közbeeső ponton is ugyanoly hidat kell építenünk. A hidak nyílásának kérdése ugyanis inkább a helyi körülményektől, mint a levezetendő vízmennyiségtől függ. Nagyobb folyóknál e szerint igen fontos, hogy az építendő híd helyét gondosan megválaszszuk, legcélszerűbb e tekintetben a hidat oly pontra tenni, hol az összes víz egyetlen mederben van egyesítve és minden töltés 2*
