Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

I. A csekély esésű folyók természete

10 I. A csekély esésű folyók természete. r 4. Hydrológiai szempontból igen fontos kérdés, vájjon a Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtő medencéje az átbocsátó, vagy az át nem bocsátó természetű talajnemek közé tartozik-e. Egy tekintet hazánk geológiai térképére mindenkit meggyőzhet arról, hogy a Tisza és mellékfolyóinak felső völgye határozottan az át nem bocsátó természetű talaj- és kőzet-nemek közé tartozik, a mint erről az árvizek rohamossága is tanúskodik. Mindeme folyók felső részén az árvizek csak napokig, sőt gyakran csak órákig tartanak; ekkor azonban rendkívüli magasságokra dagadnak fel, míg a nyári és őszi szárazságok alkalmával alig csörgedez egy vékony vízér a meder fenekén. A Tisza szabályozott része ez alól kivételt képez; északról, délről és keletről egyaránt tápláltatva: valamint árvizei, úgy kis vizei is bizonyos mértékig kiegyenlítődnek; az arány a kis és az árvizek között az 1888. évi mérések alapján a mi rendkívül kedvezőnek mondható; mert még a Genfi tó táplálta Rhőnenál is e viszony 1 : 20-hoz. A Tiszára nézve is állanak tehát Belgrand-nak a Szajna medence tanulmányozásakor az át nem bocsátó vízgyűjtő medencéjű folyókra levezetett következő törvényei: 1. Minden nagy, át nem bocsátó folyóvölgyben van egy pont, a hol az árvizek megszűnnek növekedni. E pont ott van, hol a főfolyó főárja nem találkozik többé a mellékfolyóknak már előbb lefolyt főárjával. E pont annál távolabb esik a folyó eredetétől, minél hegyesebb vízgyűjtő medencéje, nem csupán mert az esők ott tartósabbak, hanem mert a nagyobb esés következtében a rohamos ár adott időben nagyobb útat tesz meg a hegységek közt mint a síkföldön. Hogy a Tiszánál hol van ez a pont, azt a megfigyelések hiányában megmondani nem tudjuk, de hogy Tokaj fölött van, azt az eddigi kevés adat is igazolja. 2. Valamely nagy, rohamos vízfolyásnál rendkívüli áradást egyetlen meteorológiai tünemény is idézhet elő, mely ezenkívül a medencének csupán egyik korlátolt részére is szorítkozhatik. Ez a töredéke a medencének nem szükségképpen a folyó eredete. így az 1830-iki árvíz magassága Tisza-Ujlaknál csak 3'85 méter volt, míg Tokajnál 7"16 méter, tehát ezt az árvizet jóformán a Szamos okozta ; ugyanez áll a többi rendkívüli árvizekre is, mert a tisza-újlaki mérce legnagyobb állásai nem esnek össze a Tisza alsó részének nagy árvizeivel, a mennyiben 1867 és 1869 ben, nemkülönben 1878-ban voltak itt a legmagaTisza-Kíirthnél Szentesnél Szegednél 1 : 10 1 : 13 1 : 15