Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

I. A csekély esésű folyók természete

11 I. A csekély esésű folyók természete. r sabb mérce-állások, holott Tokajon alul ugyanezekben az években az árvíz nem emelkedett a rendes vízszin fölé. 3. A rohamos árvizek (a főár) időtartama növekedik a folyó eredetétől annak a torkolatáig. A mellékfolyók árja valamely nagy, rohamos vízfolyásnál egyik a másik után érve a torkolathoz, egyetlen árt okoznak, mely annál tovább tart, minél távolabb vagyunk a forrásoktól. Míg a Tisza felső völgyében és mellékfolyóin az árvizek napokig, alább legföljebb hetekig tartanak, addig a Tiszának Tokaj alatti szakaszán az árvizek tartama hónapokon keresztül elhúzódik. Az ily hosszas áradást azonban nem a mellékfolyók egyetlen emelkedése, hanem az egymást követő árvizek összetalálkozása idézi elő, vagyis egyik ár a másikhoz hozzáadódik, úgy hogy gyakran egyetlen áradásnak tűnnek, melynek csak egy tetőpontja van Az ily egymást követő meteorológiai tünemények előidézte áradások ritkábbak, de egyúttal sokkal magasabbak szoktak lenni, mint az egyetlen tüneményből eredők. De nagy árvizek létrejöttére nem mindenkor szükséges, hogy a mellékfolyók legnagyobb vize találkozzék a főfolyó legnagyobb vizével. Elégséges, ha a mellékfolyók közép árvizei találkoznak a főmederben. így pl. a Körös és Maros legnagyobb vize az eddigi észlelések szerint sohasem találkozott a Tisza legnagyobb vizével; de a Maros vagy Körös kisebb áradásainak hatása ezért mindenkor észlelhető a főfolyó vízállásán. A Tisza völgyében rendes körülmények között legelőször húzódik le a síkság és dombvidék hó vize, erre jön a hegyvidék olvadó vize vagy a zöld ár; ezt a sorrendet azonban hirtelen beálló meleg idő vagy kiterjedt esőzések nem ritkán megbontják, úgy hogy a zöldár jó része együtt foly le a kora tavaszi árvízzel; másrészről nedves áprilisi vagy májusi időjáráskor a zöldárt ezek az esőzések is jelentékenyen növelik. Az árvizek jelentkezésének ideje hasonlólag rendkívül befoly a választandó szabályozó rendszerre. így Németországban és a Duna mentén az ú. n. nyári ár véd elem kitűnő védelmi eszköznek bizonyult, a mennyiben a nagyobb árvizek mindjárt a tél végén februárban és márciusban jelentkeznek, mikor a növényzetnek, nevezetesen a rétnek és legelőnek nemcsak hogy nem ártanak, hanem még használnak is. A nyári árvizek pedig soha, vagy csak igen hosszú évközökben érik el a téli árvíz magasságát. A Tisza völgyében ellenben a legnagyobb vizek rendszerint április, május és június hónapokra esnek; másrészről oly hosszú tartamnak, hogy itt csak a teljes árvédelem mondható megokoltnak, ha már a védelmet elhatároztuk. 5. A folyók a patakok és kisebb vízfolyások egyesüléséből erednek. A folyóvizek egyesülése tehát a természet törvénye, melynek soknemű haszna van; nevezetesen az egyesült folyók kisebb mederben és kisebb eséssel képesek lefolyni, mintha külön volnának választva. Az egyesülés