Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
épített pisztrángos tóról szólva ; nyilván egy a német «rechen» szóval t. i. a tó zsilipjén levő gereblyeszerû rostély, mely a vizet átbocsátotta, de a hal szökését megakadályozta. RENGŐ — Szatmár — I. Ághegyháló. RÉPAHAL — BIELZ A. — Aspro vulgaris Cuv. Erdélyi részek. RÉT — általánosan — mocsaras, lápos tavas hely, mely halászatra is alkalmas : a német Ried. RÉTES — Agárd — mikor a hálót nem jól szedik s az összecsavarodva jön ki. RÉTES HELY — Szeged — a folyó árterének sekély helyei, a hol a tapogatóval halásznak ; I. Rét. RETESZ — Saród — a bárka záró vasa. RÉTI CSÍK — Cobitis fossilis L. * RÉTI CSÍK — P. K. — Cobitis fossilis L RÉTI DURBINCS — H. O. — Pcrca fluviatilis L. Szolnok. RETKE — Fáy-fcla szakácskönyv xvu. század alkalmasint a Salino Hucho L. a németből véve, hol a Salmo umbla L. neve : «Rötel. Röteli, Rötele.» RÉTSÉG — általánosan — folyók és mocsarak ártere, mely nádat terem s halászható vizeket is tart; I. Rét. RÉZ CSERKE, vékony rézdrótból sodrott cserke.* REZSINA — Szentes, körösi halászok — I. Regyina és Tükör. Rí — sok helyen — I. Ré. RIADÁS Balaton — a jégnek nagy mértéken való, dörgő meghasadása, I. Jégriadás és Riadó ; népiesen rianás. RIADÓ — Balaton —a jégrepedés, melyet a riadás okozott. A Tájszótárban megvan. RIBAHAL — szerzőknél— Umbra Canina Mars. Ryba tótúl=hal. tehát halhal.Rosz gyűjtőtől való ; gúnynév, a melylyel az ügyefogyott, bamba gyereket illetik H. O. — Saród. Göcsejben az Alburnus lucidus HECK. RIANÁS — népiesen — 1. Riadás. RIGYA — Agárd — ritkás nád. ROHANÓ víz — általánosan — igen gyors folyású, romboló víz. ROHONCZ — Pinnyéd— I. Roliony és Vezér. ROHONCZLIK — Pinnyéd — I. Ágiik. ROHONG — Győr — I. Vezér. ROHONY — Fertő tava — I. Vezér. ROHONYLÉK — Fertő tava — I. Ágiik, Hajtólék, Sorlék. ROHONYOS — Agárd — I. Vezeres. ROKOLYAHÁLÓ — Székelyföld — 1. Vetőháló, avval a különbséggel, hogy a szélén táskák vannak. Ez az ősrégi amphiblestron ; dívik a Kaspi tengeren is. RÓNA — Ecsedi láp, északi rész — víztükör. ROSTA-CSONT — os ethmoideum; I. szagolócsont. RóvÁs. a halász mérlegen az a felosztott, rovott vasrúd, a melyen a mérő-körte jár.* RÓZSAHAL — Komárom — Barbus flviatilis Ag. RÓZSA MÁRNA, Barbaras fluviatilis Ag.* RÖJTŐ — Balaton-Füred, 1. Bárka ; Rütő. RŐZSÖNY — Hegykő — az a kampós rúd, a melylyel a rohonyt lékről lékre hajtják. RÚD — Velencéé — sima rúd, a ladik tolására. RUDAS — Bodrog-köz — jég alatt való halászat, I. Vezeres. RUDBAK a nagv-dobronyi őrösháló rúdján levő kampó, a mely bp a háló be van fogva.* RÚD ELEJE— Tihany—a vezér csúcsrésze; fenyőfából való ; I. Vezér. RÚDFORDÍTÓ, I. Fordító.* RÚDHAJTÓ — Balaton, tihanyi őshalászat — I. Vella. RÚD HÁTULJA — Tihany— a vezér vastagabb vége ; fenyőfából való ; I. Vezér. RÚDKÖTÉL — Bodrogköz — a melyen a téliszákot lebocsátják ; I. Téliszák. RÚD KÖZEPE — Tihany — a vezér középső része : kemény fából való, mert ezt éri leginkább a rúdhajtó csáklya vagy vella. RÚGÓFA — Komárom — I. Lábvető. RÜTŐ — Keszthely— vesszőből font haltartó (rejtő, röjtő). 1. Vesszőbárka. RÜTYŐKE — T. Sz- Horváth Zsigmond — Balaton vidéke : alkalmasint Alburnus lucidus Heck. S SAAS — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — carex. SAPHIR HAL —Ujfalvi-Szikszaixvi. sz. — Scarus; tengeri hal ; az egész család ragyogó színezetű s Martialis megénekelte. SARDÉLY — S^. D. — a szardellából ; bizonyosan az apró Alburnust nézte szardella félének.
