Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
SARI.ÓVAS, a nycscllőn a vágórész.* SÁRGA HARCSA — P. K. Heckel et Kner — Silurus glanis L. var. Sárgás szinváltozat. Tisza. Szamos, Maros m. SÁRHAL — Tinea vulgaris Cuv. — Dunamentén. SÁRKÁNY — Szeged — tartóvas az állóbárka orrán, melyen a fejláncznál fogva a macska SÁRMÁSZÓ SZAKA — H. O. — Gobio vulgaris Cuv. Egyházas-Oláhfalit. SÁROGLYA — S}. D. — Rhodens amants AG. « mellynek színekkel azonképp" Váltónk háta, miként napfény elleniben szállott Égi szivárványnak » SZABÓ DÁVID a franczia »Sarachc» kaptájára csinálta. SAROK — általánosan — a pántnak az a része. mely a lábra rájár, I. Láb. SAROK — Balaton-Füred — kis óból. SAROKCSONT, — os angulare.* SAROKLEK — Agárd — I. Szeglik. SASAS — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — carectum. SCHREK — Marsilius — I. Sőreg. SCHRAZ — Marsilius — I. Sráczhal. SEBES — Miskolcz — sebes folyású víz, így: «a Márna a sebesben él.» SEBES PISZTRÁNG, Trutta Fario L.* SEBES VÍZ általánosan gyors folyású viz. A hol végződik, halak állóhelye. SEBHÁLÓ — Erdővidék. Olt mentén — I. Ollóháló. SEGG — Körös-Tarcsa — a húzóhálók zsákja: I. Káta ; a gyaloin része. SEGGE — Záhony — van a hálótűnek is, így: óra, nyelve, dereka, segge : I. Láb. SEGGES HÁLÓ — ípolymentén. palócz szó — a varsa. SEGGI-KŐ — Bodiogköz — gömbölyű kő. melyet a bokorháló farkába kötnek. SELYEM — Sarad. Tápé — a gyékény finom háncscsa, a melyből a kötéseket csinálják. SELYEM — Balaton-Füred — az eresztőháló teste, hasonló a léhéshez vagy nyüsthöz ; I. Pamuk és Léhés. SELYEM HAL — PK. — H. O. — Acerina Schnitzer Cuv. Duna és Tisza mentén. SELYEMSZEDŐ — Keszthely — az a halász, a ki a tulajdonképeni hálót szedi. 1. Léhésszedő. SELYMES DURBINCS Acerina Schrait;erCuv.* SEMLEHAL — Bielz A. — Barbus Petényii HECK. Erdélyi részek. SEMLING — Bielz A. — Barbus fttényii HECK. Erdéhi részek. SEMLING — Janua 1729 — Barbus Petényit HECKEL. SEMLING — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — Salmo parvus; az erdélyi semlyénk stb. tehát Barbus Peténvii, HECKEL. SEMLING — S?. D. — Lazacznak, Loszosnak mondja, tehát Trutta Salar VAL. Különben a Barbus Petényii HECK, népies neve, Erdély. GALGÓczi-nál (1622) megvan. SEMLYÉNG — Kír-féle szakácskönyv, xvn. század — Barbus fttényii HECK. SEMMI HAL — Komárom — silány, értéktelen hal. SERÉN Y — Kopácsi — I. Sörény. SERINCZ — P. K. — H. O. — Acerina cernua L. Duna, Komárom körül : de u. o. Acerina Schraitzer Cuv. is. SERINCZ — Szirmay Andr. —Acerina cernua L. SERITTŐ — Székelyföld (T. Sz.) — sodróorsó, két fonalnak összesodrására való ;1. Sirittő, Viszáló. SERKEDŐ VÍZ — általánosan — mely vizenyős helyeken, pld. az ember súlya alatt kiüti magát. SEYGE — XV. század — «. . . ubi altera clausura, vulgo Seyge vocata fuisset», I. Czége, Zegye, Zeyge, Zeege stb. SiBRiKHAi. — P. K. — Cobitis tamia L. Körös m. Szarvas. Tótos hangzású. SIGÉR — Balaton — Perca fluviatilis L. SIGÉR — Janua 1729 — Perca et acerina — hegyes állú és hegyes szárnyú sigér. SIGER — Ujfalvi-Szikszaiwi. sz.— Enihríntts : tulajdonképen tengeri hal, ma a Characinidák között : ezt csak találomra alkalmazták s később a magyar név ismét előfordul nPerca, rubcllio* helyes meghatározással. Megvan az Orbis pictus 1708. kiadásában. SIGER SZABÁSÚ HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — carabus ; ez tévedés, mert a görög zápafio; = tengeri rák a Milne Edwards-féle Catometopa családból való. SÍKOS ANGOLNA — Janua 1729 — Auguilla fluviatilis. SÍKOS ÁNGOI.N A, Anguilla fluviatilis Ac* SÍKOS — Balaton — a hal.
