Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
HALSZLKE — P. K. Acipenser Giildenstœdtii BRDT. juv. Tisza m. PETÉNYI Tisza melléki halászok szájából a következő magyarázatot kapta : «A halszűke akkor jön, mikor szűkén van a hal». Innen a név. A faj kétségtelen ; a névvel együtt gyűjtöttem. H. O. H AI.SZŰKE — Kres^nerics — «Flunder»-nek magyarázva, a mi helytelen. A «Flunder», Platessa flesus, tengeri hal, mely folyóinkba nem jár, nem szűk, hanem lapos. A «halszűke» az Acipenser Güldenstädtii BRD. kivált az aprajának a neve. HALSZŰKI — Nyelvőr — Acipenser G>ildenstddtii BRD. ; ifjú. Győr. HALTAPOGATÓ Királyföldi — I. Tapogató, Borító stb. HAL TAPOGATÓ — Ujfalvi-Szikszai xxi. sz. — verriculum ; itt hibásan a kétközhálóval egybetévesztve. HALTARTÓ — Kres^nerics — l. Bárka, Rütő, Rejtő stb. HALTARTÓ — Miskolczi Gáspár — fával vagy kővel bélelt ásovány, a melybe a halat máshonnan hozzák. HAL TARTÓ BARKA — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — Ichthyotrophium. HALTARTÓ REKESZ, a varsás ladikon stb. láda helyett.* HALTEJ — Kres^nerics — a hímhal spermája, termékenyítő vagy íiasító nedve. HAL TEJE — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — lacteum intestinum. HALTETŰ — Kres^nerics — halakon élősködő rákok, mint Lernaiák, Dichelestidák, Caligidák és Argulidák. HALTŐR — S;. Molnár Alb. — általános kifejezés, mely mindenféle szerszámra illik. Excipula. HALVACZOK — Bodrogköz — az a hely, a hol valamely hal állandóan tartózkodik, mint lyuk, gödör, gyökér, kő stb. HAL VASÁR — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — Ichthyopolium, forum piscarium. HALVARSA — Doroszló, Bácsmegye — l. Szárnyasvarsa. HALVEDER — az ókor értelmében — halszállító füles edény, illetőleg ős bogrács is; az archaeologiában legtöbbször • cistat." HALVIJÁS — Máramaros, Visk — a hal ívása, párzása. HALZSÍR — Duna, Tisza, Körös — a hol a halat hasítják, sózzák és szárítják, ott a kicsapott belekből s hasításra nem alkalmas kisebb halakból halzsírt főznek. HALZSÍRKANÁL — Körös-Tarcsa — késalakra faragott kavarófa, a melylyel az üstbe gyűjtött halzsigereket főzés közben kavarvavágva törik, hogy a zsír (elszánhasson. HAI.ZSÍRSZEDŐ — Körös-Tarcsa — mindenesetre ősi szerszám : egy nagy Anodonta jobb kagylófele nyélre alkalmazva ; igen jó kanál a halzsír leszedésére. HÁM — Saród — l. Öv. HÁM KA Karád — l. Apacs. HÁMOZNI xvii. századbeli szakácskönyvek - a halról is : «Az ezukajat igen szépen meghámozd*, t. i. a héjjátói megtisztítani. HANYATT KORDÚL — Miskolczi Gáspár — a delfin, mikor a prédát csalja ; hal értelmeben mondja. HANZSÉK — Hegykő — a zsombik ; jelesen az egyes. HÁNYKOLÓDIK — általánosan — a hal, mikor kivetik a szárazra. HARAPÓHOROG — B. Szabó Dávid — a kosztoshorog értelmében. HARÁNTCSONT — os transversale.* HARÁNTNYÚLVÁNY apophysis transversa spinosa.* HARCSA — Silurus — I, Leső Harcsa.* HARCSA — K. — Silurus Glanis L. A tót : hrca névvel egy tőből fakadt. GAI.GÓCZInál (1622) megvan. HARCSA — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — Silurus, barbota, mullus, perottis, barbellus, barbo, trigla. Itt csak Silurus a helyes. HARCSA — Janua 1729 — Silurus Glanis. Raja alatt felhozva. HARCSAKÉLÉK — Siluroidei, mint család.* HARCSAKÉREG — Komárom — a Palingenia longicauda álezája. HARCSAHOROG — Keszthely — legnagyobb fajta ; ina ?o—40 öles ; kizárólagosan magyar kovácsok munkája és régies alakú. HARCSAPONTY — Mitterpacher — Barbus fluviatilis AG. ; a bajuszától eredő jellemző elnevezés.
