Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal szervezetéről

Vannak — a magunk halait tartva szem előtt — csúcsos, sorakozó, igazi ragadozó fogak (i. csuka), gerebens^eräen, tömötten állók (2. harcsa). Az enemű fogak nem rágásra, hanem csak a préda megraga­dására valók s ehez képest mindig a tulajdonképeni szájrészben van­296. ábra. I. ragadozó fogak (csuka); 2. gerebenfogak (harcsa); 5. torokfogak (őrlők) ponty; 4. torokfogak {kanalasok) márna; $. torokfogak (fogacsosak) kelehal; 6. torokfog koronája, kanalas (márna); 7. torokfog ko­ronája (lapiczkás) kárász; 8. torokfog koronája, zúzó (dévérkeszeg); 9. torokfog koronája, kampós (küllő) 10. torokfog koronája, vésős (paducz); II. torokfog koronája, horgos (őn). nak. A pontyféle halaknál a tulajdonképeni szájrészben nem akadunk fogakra, de akadunk a garatcsontokon sajátságosan kifejlődött úgy­nevezett torokfogakra — népiesen keserùfogak —• (3, 4, 5)-, amelyek rágásra alkalmatosak, rendszerint több sorban állanak s koronájuk tekintetében igen változatosak; majd barázdás felületű őrlőfogak

Next

/
Oldalképek
Tartalom