Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
III. Természethistória - A hal szervezetéről
(ponty j), majd lapiczkások (kárász 7), majd vésősök ipaducz io) r majd kanalasok (márna 4, 6), majd kampósok (küllő9), majd fogacsosak ikelehal e) stb. A halszálkák, melyek többnyire Y alakú vékony csontok, nem tartoznak a csontvázhoz, minthogy csak az izmok közötti inhártyák megcsontosodásából keletkeznek. A\ i\mok rendszere. Ez nem mondható igen szövevényesnek ; s ez már a hal alakjából következik, mely egy állandó tulajdonságú elemben való tartózkodásra van berendezve. A bőr- és arczizmok hiányzanak s a fejen a rágóizmon kívül, mely erős, csak kisebbszerű izomzat található, mely a szilvány fedeleket stb. mozgatja. Az izmoknak valóságos zömét a test hosszában fekvő oldali;om alkotja; ez mind a két oldalon egyformán, a fejtől a fark végéig terjedve mindenik oldalon hosszában két részre bontható. A két rész elválasztása egy a gerinczoszloptól induló, vízszint terjedő ínhártyától ered. Mindenik oldal izma tehát egy felső és egy alsó részre bomlik. A farkrészen mind a két izomfél egyenlő erősségű, az oldalban ellenben az alsó szélesebb és vékonyabb. A csigolyák számának megfelelve — mely a halaknál 17-től 200-ig terjed — az oldalizmok keresztbe futó izomlapokra foszlanak, mely lapok, mint a halhéj pénzei, előlrűl hátrafelé egymásra borulnak. Ezek a lapok egymás között finom ínhártyákkal vannak elválasztva, s azonkívül több, közösen egymásra boruló réteget alkotnak, mely rétegek a haltest keresztmetszetén, mint a fa évgyűrűi kivehetők. Főzéskor az ínhártyákból enyv keletkezik, az izmok rétegeikre, alsó és felső félre bomlanak: ez a hal húsának — a konyha nyelvén szólva — foszló tulajdonsága. Az a sokszor valóban bámulatos erő, a melyet a halnál tapasztalunk, a hatalmas oldalizmoktól ered s a tovamozgás legfőbb része is ezektől függ. A sörényúszók izomzata nagy számú, de gyönge izmokból áll ; a a páros úszószárnyaké erősebb s e tagok mozgásának sokféleségéhez képest szövevényes is. Az idegrendszer. Ennek középponti része az agyvelő és a gerinezvelő. — Az agyvelő csupán a kopjahalnál hiányzik. Az agyvelőnek — előlrűl hátrafelé haladva —, a következő főrészei vannak : az elöagy, mely két féltekéből áll, a szintén páros felekből álló s a
