Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal szervezetéről

szerkezet és elhelyezés tekintetében sokféleképen módosulnak s így a halak megkülönböztetésében, mint igen fontos ismertető jegyek becsesek ; ezenkívül a hal életmódjára nézve is rendkívül fontosak. A legtöbb úszó legyező módra mozgatható csontos sugarakra feszül, mely sugarak köze hártyás. Az úszósugarak vagy egyszerűek, vékonyság mellett simák és hajlékonyak ; vagy erős, merev, hegyes, nagynéha fürészszerüen élezett tüskék (290. ábra A, B) vagy rovatosak és perczesek s ekkor végükön több sugárra bomlók (290. C). A tüskék és sugarak elhelyezését és viszonyát, mely sokneműen változik is.a 289. ábrán szemlélhetjük, hol a hátsörény 1HS\ fűrészes tüskével (ts), az úgynevezett bognártüskével kezdődik, holott a többi sugara (us) perczes és a végén foszlott. Az úszósugarak között állomány tekintetében igen sok átmenet van ; majd csontosok, majd porezogósok, majd merőben fejletlenek, mint például a pisztrángféle nemes halaknál a második hátsörény, mely majdnem kocsonyás s innen kövér úszónak mondjuk. A kormánysörény (289. ábra KU) szintén sugaras s alak szerint, hol elkerekített, hol lándzsás, néha félszárnyú (291. ábra ű), majd kétszárnyú (291. b). Az úszószárnyak, sörények és kormánysörények szerkezeténél, az úszósugarak és tüskék száma sokszorosan változik s így az úszásra és a fajok meghatározására is nagy jelentőségű. A hal testének lakarója két rétegből alakúi. A legfelső vékony, lágyan-kocsonyás, könnyen szakadozó hártya, a melyben a nyálkát 290 ábra. A a ponty bognártüskéje; IS a sügér tüskéje; C a dévér perczes sugara ; n n n a tüaketartó csontok. 291. ábra. a a vágó tok, l> a sügér kormánysörénye.