Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal szervezetéről

bocsájtó sejtek is rejlenek ; alatta van az erős, rugalmas bőr, a melyben a halpénzek, vértek stb. gyökereznek. A halpén^ek csontos — inkább szaruszerű —, legtöbbször vékony, kerek alakú lapocskák, melyek többé-kevésbbé mélyen a bőrben gyökereznek s a melyeket a felső hártya vonja be. 292. abra. Halpénzek. 1. kerek halpénz (menyhal); 2. az Angolna, 5. a csuka, 4. a küsz halpénze, 5. tüskés halpénz (sügér); 6. az oldalvonalban fekvő likacsos halpénz (kárász); 7. a vágó tok egy hátvértje; 8. és 9. szétsugárzó színtartó sejtek. Ezek a halpénzek legtöbbször úgy borúinak egymásra, mint a házfödél cserepei, ritkábban épen csak összeérnek, mind a két esetben pedig megalkotják a hal héjját ; néha különválva állanak s ilyenkor gyakran a bőrbe temetkeznek. Némely fajoknál reátalálunk ormós pénzekre is, melyek a has élét alkotják meg s emlékeztetnek a háztető gerinczét takaró cserepekre (kele- és alóza-hal). Alak szerint a halpénzek kerek idomúak, karajosak, tövükön tüskésen érdesek, vagy vértszerűek ; majd egy központból körkörösen ?9*