Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal a természet háztartásában

óta, még pedig a Fertő vészeiből ismer, mely azonban igazán töméntelen sokaságban a Szernye mocsárban, a Sárréten és az Ecsedi lápban is él, a nyilsebességtől a lebegésig, a lökésszerű tovamozgástól az egyenletes haladásig, az úszás minden nemét gyakorolja s az eddig ismeretes halak közül az egyetlen, mely meglehetősen merőlegesen akár fejjel fölfelé, akár lefelé megáll a vízben. A S 288. ábra. A lápi póczhal úszószerkezeti: Uszószárnyait, a sörényeket is beleértve, rendkívüli finomság jellemzi s különösen hónaljúszószárnyának és a hát sörényúszójának járása világosan mutatja, hogy ez a hal az úszószárnyak minden sugarát külön-külön mozgathatja, épen úgy, mint az ember kezeujját. A 288. ábra A alakja a lápi póczhal ; S a hát sörényúszója, F a kormányúszó, H a hónaljúszószárny, /; a hasúszószárny, / az alsó sörényúszó. Maradjunk egyelőre ennél az alaknál. A hal jó vetélő alakú, oldalt mérsékelten lapított. Sörényei egész-