Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal a természet háztartásában

ben iránytartók; úszószárnyai evezve csavaros működésre alkalmatosak ; farka a kormányúszóval iklandva csavaros hatású. Ez úszószerkezet működésének vázlata im ez : A két legfőbb hajtó a páros hónaljúszószárny (H) és a fark, kormányúszójával együtt (F) ; mind a kettőben az emeltyű a csavarral van egyesítve. Az emeltyű az illető tag a maga egészében, a mint — a fark — jobbra-balra mozgatható s a hónaljúszószárny lefelé merőlegesen is felállítható, amellett oldalt és hátrafelé is irányozható. A csavart a tagok sugaras része alkotja meg. A kormányúszó ugyanis nem csak lapátszerűen működik, hanem felülete ^szerűen hullámzik is; és minthogy ez a hullámosság felváltva folyik, vagyis az egyik állásból a másikba való átmenet, hogy a domború rész homorúvá válik: a hullámzás összege mindig kiadja a 8 alakot. A 288. ábra A alakján a kormányúszó csavaros hullámzása árnyékolással van kifejezve (F). A hónaljúszószárny működése még feltűnőbb, minthogy állása változtatható és sugárzata kiválóan mozgékony. A csavaros felület alakulását a 288. ábrán B alatt látjuk. Itt a sugarak járása olyan, mint mikor az emberi kéz ujjait folytonosan peregtetjük. Itt is — a mozgás egészét véve — a hullámzatosság átvitele g _ast alkot meg s ez oly gyorsan foly, hogy első pillanatra « forgásnak » tűnik fel; ez tévesztette meg a PETTIGREW szemét. De még evvel sincsen vége, mert a póczhalnál a hátsörényúszónak (S) különösen utolsó harmadrésze is hullámzó, a mint ez a 288. ábrán (A) lehetőleg ki is van fejezve. Vessünk már most egy pillantást az úszószerkezetnek csoportosítására, úgy a mint az a haladás irányában alakúi, mert a 288. ábrán csak oldalról tekintve ismerjük meg. Ha a lápi póczhalat akkor nézzük, a midőn szembe jön, körülbelől úgy látjuk, a mint ezt a 289. ábra mutatja. Világosan kivehetjük, hogy a hát- és alsósörényúszó [A, B) merőleges tengelyt alkot, mely a haladás irányával összevág és — egyebet nem is tekintve — főképen arra való, hogy a halat a felbillenéstől megóvja. Ehhez a tengelyhez illeszkedik kétfelől az emeltyűsen és egyszersmind csavarosán működő hónaljúszószárny (C, Ç), hátrább a hasonló természetű hasúszószárny (D, D). Ezek együttvéve megalkotják az iránytartó i A, B) és másodrendű hajtó (Ç, C—

D, D) szerkezetet. Ezt, mint első-