Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

lyén, alighanem sajtó- vagy tollhiba = 1. Tetemes tok. TETEM — Miskolczi Gáspár — csontsugár értelmében is igy : « Némely Halaknak repülésre való tehetséget ád, hogy az ő hegyes tetemctskékböl álló evedzőjöknek segítségek által, mint valami tollas szárnynyal repülhessenek.* De borda is: .derekában harmintz oldaltctcnú voltának. » TETEMEK — Miskolczi Gáspár — a halak csontjai. TETEM — Miskolczi — szálka, de csontpaizs is a tokféle halaknál, igy : «Valamit használnak pedig a Madaraknál a tsontok ; a Halakban, főképen a mi halainkban ugyanazt a szálkák avagy tetemek viszik véghez.* Innen az Acipenser Güldenstädtii népies neve : Tetemes tok, a pajzsokról (Tetelmes is, Nyelvőr). TETEMES HALAK — Miskolczi Gáspár — annyi mint csontvázzal bíró halak = Teleostei. TETEMES TOK — P. K. — Acipenser Güldenstädtii Brdt., Győr. THANA — 1. Tanya. A Thana már I. István király okirataiban— 1077-ben — előfordul. TIDÓ — Füle — a nyirfa kérgéből sodrott rövid fáklya, a melylyel a szigonynyal való halászáskor világítanak. TIHAHAB — Balaton, őshalászat — a balatoni őshalász mindig bizonyos «habba» halászik ; igy a kenessei a «tihahabba», azaz : a Tihany felől jövővel, a mikor t. i. Tihany felől fuj a szél = déli, délkeleti. TIMON — Szeged — az állóbárka kormánya. TiMON-SAROK — Szeged — a hajó v. állóbárka farához erősített legalsóbb sarok, melybe a kormány be van akasztva. TIMON-TARTÓ — Szeged — az a rúd, a melylyel a kormányt mozgatják ; a kormányos is. TINTAHAS — H. O. — Clwndrostoma nasus L. Pinnyéd, Győr mellett. TINTAFOSÓ — K. — Clwndrostoma nasus L. a paduc? mellékneve. TINTÁSHAL — H. O. — Cliondrostoma nasus L. Komárom. TISZAHÁLÓ — Körös-Tárcsa — öreg- vagy léhésháló. TISZAVIRÁG — Szeged — Palingenia longicauda ; jó halélés vagy csali. TISZTA FENÉK — általánosan — a víz fenekéről, mikor sem gödre sem akadója. TISZTA víz — általánosan — mely átlátszó s hozzá halasviz is. Tó — általánosan — legnagyobb és nagy tükrű állóvizek, a melyek állandóak is ; rendesen kiváló halasvizek. TÓBIRÓ — Velencéé — a halászok elöljárója. TOCK — Marsilius — 1. Tok. TÓCSA — S^. Molnár Albert — Lacuna alatt, Vész értelmében. Tócsősz — Tata — a ki a halastavat őrzi. TÓFENÉK — Balaton — a tónak délnyugatra eső vége. TÓHÁT — sok helyen — hosszúkás alakú tavaknál a hossza közepe. A Mezőségen a tósorok melletti helység neve : 1. Fő, Fenék. TOK — Bodrogköz — a szigony köpűje ; 1. azt. TOK Acipenser, 1. Faj-Tok, Gmelin-Tok, Kecscge-Tok, Szin Tok, Sőreg-Tok,VágóTok, Viza-Tok.* TOK — K. — Acipenser schypa GÜLD. A német : Dück és illyr Tuk egy családba tartozó nevek. Galgóczinál (1622) megvan. TOK — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — antaceus. TÓKASZA — Komárom—I. Gyalázka és Nyesellő. TOKFÉLÉK — Acipenserini, mint család.* TOKHAL — P. K. — Acipenser schypa GÜLD. TÓL — Szolnok — következetesen tó helyett. TOLL — Komárom — az evező lapátrésze ; 1. Dal stb. TOLLAS — H. O. — pld. az ó-egyiptomi szigony nyelének a fogóvége : emlékeztet a nyílra, de az evezőre is. TOLLAS HAROG — Egyházas-Oláhfalu — hármas rendszerű pisztránghorog, vezetővel, figyelmezővel és bekapóval ; mind a három kakastollból való ; lásd egyenként a maga helyén ; nem biztos. TOLÓ — Ecsedi láp, északi rész — nádvágó szerszám, két embernek való. TOLVAJ HAL — Miskolczi Gáspár — ragadozó hal. TÓMESTER — Tata — tisztviselő, a ki a halászati ügyeket intézte ; a xvi. században