Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
az, a ki a halastavakat készítette. 1. Nádasdy Tamás levelezése. TOMOLYKÓ — P. K. — Squalius dobula Bon. Ercsi. TOMOLYKÓ — Szirmay Andr. — Squalius dobula L. itt a pérhalra, Thymallus alkalmazva. TONYA — B. Szabó Dávid — I. Tanya. Too — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — palus. Too HALA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — piscis lacustris. TOPA — Tápé — tompa ; így : «a szügöny visszájának belső sarka topa.» TOROK — Miskolc; — a vész varsájának a vörcsöke. TOROK — Varbó. Ipoly mentén — a varsa vörcsöke, 1. Vörcsök (palócz). TOROK — a Balaton körül — a part nagy szakadékai, a melyek a tóra nyílnak, pld. a Matacstorok Kenessen, mely halászható helyet is jelez. TOROK FELŐL — Miskolcn Gáspár — áll a tok és kecsege szája = unterständig ; igen jó leíró szó. TOROKGYEKÉNY — Balaton, őshalászat — a gyékényes háló zsákjának száját úsztató nagy gyékénykötés; 1. Bikatutaj. TÖRÖKKŐ — Balaton, őshalászat — a gyékényes háló zsákjának száját súlyozó 4-6 kilo súlyú kő ; I. Monykő. TOROKPÁLHA, I. torokgyékény és bikatutaj.* TOROKPÁLHA — Bodrogköz —; 1. Torokgyékény. TOROKPŐTA — Keszthely — nagy gyékényúszó, mely a zsák száját úszva tartja; I. Bikatutaj, Torokgyékény, Torokpálha. TORZSÁS KESZEG — P. K. — Aspius rapax AG. Tomóc\. TósÁG — sok helyen — tavas vidék vagy rész. TÓT KECSEGE — Grossinger— Barbus Huviatilis AG. TÓT SÜLLŐ — H. O. — Lucioperca Volgcnsis Cuv. Bodrogköz- Szinnyey Gerzson, ki e nevet gyűjtötte, hozzáteszi : «esikok vannak a hátam, a mi a fa)t kétségtelenné teszi. TOT Y — Kis-Majtény — a Krasznán használatban levő lélekvesztő közepén ketté van osztva, az osztástól, mindkét oldalon, egy rövid párkány fut erősítőül azon az okon mert itt van a kállószij számára lyuk. Különben I. Tat. TÖBBHAGYÁSÚ — Bodrogköz — a varsa, ha több abroncsra feszül. TŐKE — Komárom s általánosan — a folyó fenekére sülyedt tuskók, fák, a melyekben a háló akadozik. TÖKERESZ — Csongrád — az a zsineg, a mely a kábákhoz van kötve s a melyhez a horogderék kapcsolva van. TÖKHAL — P. K. H. O. — Plwxinus lœvis AG. Szamos, Szatmár körül. Faj szerint biztosabb név, mely a hal tóksárga szinétől ered. TÖKÖSBÁRKA — Szeged — I. Állóbárka. TÖKÖS HOROG — általánosan — a fenékhorognak ellentétje, a mennyiben a horgot a vízben bizonyos magasságban tartja. Az úsztató egy érett, üres tök. TÖK UTÁN VETI A HORGOT — Szolnok — mikor a bejáró végét végkő helyett kabakhoz köti, tehát nem a fenéken halászik, 1. Tököshorog. TÖLTENI — Bodrogköz — a hálótűt, fonallal fölszerelni ; I. Ráhányni, Meghányni. TÖMLÖcz — Erdővidék, Olt mentén — a varsáknak az a része, a melyben a hal fogva van. Az olti nagy vesszővarsa tömlöczén ajtó van, melyen a halat kiszedik. TÖMLÖCZVARSA — Erdővidék, Olt mentén — fűzfavesszőből fonott haltartó. TÖMPE KESZEG — H. O. — Squalius dobula HECK. Bódva mentén, Komjátiban. Tő PONTY, Cyprinus carpio L.* TŐ-POTYKA — S 7 . D. — A mi potykánk, ellentétben a felhozott «jöveveny potykával», I. ezt. TŐR — Keszthely a régi czéhszabályban ; a tőrt feljárni — vagyis végig vizsgálni, nem fogott-e halat. TŐRÉSZ — bihari Sárrét — a letűnt pákász világban az, a ki a csikaszát mellett a ruczákat tőrrel (hurokkal) fogta; különben kezelhette a csapóhurkot is : I. azt. TÖRNI — Csongrád — a tilalmat, azaz : a tilosban megkezdeni a halászatot ; I. Akadótörés. TÖRŐ — H. O. — Squalius dobula L. NagyDobrony.
