Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
LEUCKART KESZEG, Abramis Lcuckartii HECK.* LEZSER — I. Taknyos Lezser. LOBBANTÓ — Bodrogköz — 1- Tapogató. A Magyar Velenczén divóval talál. LÓGGA — H. O. — Squalius dobula HECK. Füle, BárdoczLÓGÓS — Velencéé — vendégpara az öregháló felső inán. Jel, mely a jég alatt való halászatnál mutatja, mennyire került ki a háló. Rendesen hat lógós van, háromhárom a háló mindenik szárnyán. LÓPIÓCZA — Szeged — szerte divó halélés, vagyis csali, horogravaló. LÓSZERKÓ — Szeged — a nagyobb sirályok ; halászmadarak. Loszos PISZTRÁNG — P. K. — Trutta Salar L. A nevet nyilván PETÉNYI csinálta, még pedig a Dunajecz mentén dívó »Losos'» kaptájára. Lásd Lazacz. Loszszos — Szirmay Andr. — Trutta Salar L. LÓTETŰ — Komárom -- tavaszkor használt csali (Gryllotalpa vulgaris); használata el van terjedve. LOVASBÁRKA — Budapest — lásd : Nyargalóbárka. LŐBŐ — H. O. — Alburnus lueidus HECK. Nyilván a német »Lauben* magyarosítása, Hegykő, Fertőtava. LÖK — Kuthy — «nagyot lök magán (a harcsa), de nem viezkandozik», nem egészen hű. LUKAS — Agárd — hurokalakú kötés a kihúzó kötél felehosszán — I. Bőtök. LUSTA HAJÓ — Balaton, őshalászat — lassú járású ; a bödönről mondják, a mióta lapos fenekű jároműveket is használnak. LYÉK — Balaton — 1. Lék. M MACSKA — Balaton — a dereglyén, négy körmű nagy vashorog, a halászjáróműnek síkvizen való kikötésére. MACSKATEKERŐ — Budapest — csiga, a melylyel a macskát fölhúzzák és leeresztik. MACZA — H. O. — Acerina cernua L. Csongrád; I. Taknyos Macza. MAGSZÁL — zoospermium.* MAGVAÉRETT, mikor a hímhal teje alkalmas a termékenyítésre. MAGYAR BUCZÓ, Aspro Zingel Cuv.* MAGYAR KÓCZ — H. O. — Aspro Zingel Cuv. Szeged. MAGYAR PONTY, Cyprinus hungaricus HECK.* MAKK — Tápé, AlgyS — a nádvágón a penge nyelbejáró részének csapszerű darabja. MALÁNYA — Karád — a szárnyas varsa szárnya. MANKÓ — Komárom — I. Bódé. MANKÓ — Karád — ágas fa, a jég alatt való halászatnál a vezérrúd tologatására való. MARÁZSAHÁLÓ — Udvarhely és Gyergyó — hosszú póznán zászlószerűen kifeszíthető kéttükrös háló; a Gyilkos tóban éjen át felállítják, Sz.-Udvarhely és Sz.-Keresztúr táján a sugákban kisérik vele a vizet. A Tiszánál — Szeged — a czötkényes háló, melyet két karó közt kifeszítenek ; I. Mereglye. MARÁZSAKARÓ, a melyhez a m.-háló pallója rá van kötve.* MARÁZSÁZÓ — Szeged — az a halász, a ki a marázsahálóval jár. MARCZIHAL — P. K. — Barbusßuinatilis AG. Tisza m. így. MARÉNA SZEMI.ING — Szirmay Andr. — Coregonus lavaretus L. a magyar vizekre csak ráfogva. MARINA — Grossinger — Barbus fluviatilis AG. Nem magyarember írta le. MARKOLÓ — Keszthely — a halászbokornak az az embere, a ki a hálót a jégre kiemeli. MÁRNA — Barbus, I. Petényi-márna, Rózsamárna.* MÁRNA — K. — Barbus fluviatilis AG. Egy tőből fakadt a tót : Mrna, Mrene, Mrefía névvel ; I. Merenne, Marina és Marczihal, Martikeszeg neveket ; úgy más fajra alkalmazva a Márnatiú és Bartatiú neveket is. MARNA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — barbus. Mullus alatt az Orbis pictusban (1708), a rómaiak tengeri mullusát érti. MÁRNAFIÚ — P K. — Thymallus vexillifer AG. Szamos, Szatmár körül, valószínűleg egy a bartafiúval, mely HECKEL szerint a Barbus Petényii népies neve. MAROKHÁLÓ — Duna m. — minden háló, melynek nyele van; de leginkább az ághegyháló. MARTIKESZEG — T. Sz- Nátly és H. O. — Barbus fluviatilis L. Szeged, AlgyS, Tápé. MÁSODIK KŐ — Szolnok — 1. Végkő.
