Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
MASZLAG — B. Szabó Dávid — a halak megétetésére való mérgezett étel. MATAK — Szeged az a bábalakú fa a farhámon , a melyre a laptáros a bejáró kötelet reátekeri, hogy megtarthassa. MÁTRA — Miskolczi Gáspár — a hal méhe. MÁZSA — Velencze— nagy, emeltyűs mérleg. MÁZSA — *masa* — régi okiratokban a sóshalnak egy kötését jelentette : «item de curru inasa vocato salsorum piscium stb.» Cod. Dipl. VII, 14^., a mai halászok bálnak Ballen) mondják. MEDENCZECSONT — pelvis.* MEDERBÁLVÁNY — Szeged — az állóbárkán az oldal legalsóbb deszkája. MEDERKŐ — Csongrád — 1. Pallókő. MEDVE HALÓ — Grossinger — a «bóné, gyalom, ketze, marása, pirity. varsa» közt felsorolva. Az életben nem akadtam reá. MEGADNI — Tápé — «a szügönynyel megvágott harcsa mögadta magát» = kifáradván, ki lehetett fogni. MEGÁLLÍTÁS — Komárom — megállítják a hálót, azaz : az inakhoz kötik = felállítják, fölszerelik ; 1. Állítás. MEGAPAD — Miskolczi Gáspár — a hal, azaz megsoványodik. MEGBÁGYADT HAL — általánosan — a bárkában fogva tartott hal, mely már veszti életerejét. Ezt az állóbárkákon külön rekeszekbe rakják ; 1. Ispita. MEGBÉKÁZNI - Tisza mentén — a kuttyogató horgot, t. i. a békát a horogra ráhúzni ; 1. Megférgelni, Felhalazni. MEGDAGAD — Ecsedi láp, Szernye — a láp, mikor vizekkel telik meg. MEGEJTENI — B. Szabó Dávid — a halat, azaz : megfogni. MEGELEVENEDIK — Miskolci Gáspár — «a lazacz ikrája csak karácson táján elevenedik meg» azaz : indul fejlődésnek. MEGFORGATNI (a halat) — általánosan — az álló bárkában tartott halakat minden nap szákkal kimerítgetik, hogy a megbágyadtakat kiválaszthassák ; ez a megforgatás. MEGFÖRÖDNI — Kcs;tlicly— megikrázni, pld. : «a kisz megförödi a fû'csomot», az az rárakja ikráját. MEGHALASÉTANI - Nádasdy Tamás lev. — a tavakat hallal benépesíteni. MEGHALÁSZNI — Balaton — egy adott területet. MEGHÚZNI — Bodrogköz — a tanyát, ilyen alkalmazásban: — «Mar három tanyát is meghúztunk s mégsem fogtunk halat». MEGIRAMODIK — Körös mentén — a szigonynyal megdobott hal. MEGRAKNI — Komárom ••- a bárkát, azaz : hallal megtölteni. MEGSENYVEDT — Miskolczi Gáspár — hal : a más hal gyomrában emésztő félben levő halról mondja. MEGSZALAD — Agárd — a ponty, azaz kijön a nád közül a szabad vizekbe. MEGSZÍVJA — Körös-Tarcsa — a só a halat, t i. kiszívja belőle a vizet. MEGTÖMNI — Körös mentén — az akadó kasokat földdel ; I. Akadó, Akadótörés. MEGVAKARNI — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — desquamare ; t. i. a halat megtisztítani. MEGVETNI — Miskolczi Gáspár — «Mert midőn Szt. Péter az ő hálóját megvetette». MEGMAKACSÍTANI — Tihany — a halászarticulusban ; ellenszegülés értelmében. MÉHAL — H. O.—Lota vulgaris Cuv. Bódva mentén : Hidvég-Ardó. Komjáti, Szendrő. MEI.I.YEZNI — Ftíi'-féle szakácskönyv, xvn. század — a halat a háta felől úgy ketté hasítani, hogy a két felét a mcllbőr tartja össze. MÉLYSÉG — általánosan — à kerítő hálóknál, tehát az öreg- (léhés;, kecsege-, balinstb. hálónál a felín és alín közötti szélesség. Terjed 2 métertől 24-ig. MENTŐ — Hegykő — az övön egy lefüggő bőrdarab, melyen a háló kötele jár : megkíméli a halász ruházatát a kötél dörzsölésétől. MENY — Lota — I. Tarka Meny.* MENYFÉI.ÉK — Gadoidei, mint család.* MENYHAL — K. — Lota vulgaris C. A tót Mjen névvel egy tőből fakadt. GALGÓCZInál (1622) megvan. MENYHAL — Janua 1729 — Lota. MENY HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — Mustela, murena. MENYHAL - H. O. — Lota vulgaris Cuv. Ipoly, Lázi, Nógrád megye (palócz) ; P. K. Cobitis barbatula L. is, Zala-Tapolcza. MEREDEK PART — általánosan — hirtelenül.
