Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

öregháló maga is, mely tavakon zsákos — gyalom — folyókon csak ritkán az. Igazi halászneve öregháló — 600 méterig hosszú, 24 méterig mély —; a Balatonnál néha «húzóháló» is ; Csongrádon a megtöltött hálókötőtű is «léhés». LEHES FÖLE — Komárom — a párás in; I. azt. LÉHÉSHAL — Agárd — az a hal, mely a háló kátáján kivül a léhésben megnyaklott ; az osztalékon felül a halászlegényeké : «a részen kívül jutott egy kis léhéshal is». Osztásra csak az jut, a mely a kátában fogódzott. LÉHÉS INA — Komárom — az ólmos és pősős kettős ín ; 1. Alin. LÉHÉSSZEDŐ — Csongrád — az a két legény, a ki a hálónak a hajóba való betakarításakor a tulajdonképeni hálórészt szedegeti, öblítgeti, belőle a gazt kirázogatja ; I. Gazember. LEJSZA — Latorcai menten — I. Vejsze ; egyebütt csak a terelő, illetőleg rekesztő nád vagy vesszőfalazat. LEJSZAFÜ (FŐ) — Latoréba mentén — I. Fej, Kürtő. LÉK — Balaton — a jég alatt való halászatnál az az apró lyuk, a melyen át a háló vontató köteléhez kötött rudakat előre tologatják ; 1. Ágiik, Sorlék, Vék. LÉKELNI — Bodrogkor — a jeget halászás czéljából kilyukasztani, I. Vekelni, Vekelő, Föllekelni, Jegelni, Jegellő. LEKELŐ — Szolnok — nehéz véső vas, a jég kilekelésére való ; 1. Jegellő (Hegykő). LEKELŐ — Tápé — 1. Jegellő. LEKELŐ SZAKÓCZA, I. Szakócza.* LEKELŐ VAS, közönségesen csak lekelő.* LEKÖVELNI — Keszthely— a balatoni 40 öles horog inát nappal póták a vízszinén tartották ; este kövekkel a fenékre sülyesztették, az az : lekövelték. LEKÖVELNI — Latoréba mentén — a hálót : nagyobb kővel nagyobb mélységbe ereszteni. LÉKVÁGÓ — Bodrogköz jég alatt való halászat — I. Jegellő, Lekelő, Vekelő. LÉLEKVESZTŐ — Bodrogköz — I. Bödön. LELKESÍTI — Miskolczi Gáspár — a hím hal az ő magvával az elbocsátott ikrát = termékenyíti. LENGE — Kopácsi — I. Pelőcze. LENYAKALNI — Bódva — a halat, azaz : a szigonnyal a nyakszirt táján eltalálni s a víz fenekéhez mintegy leszegezni. LEPÉNY HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — Solea, Thymallus. Itt csak az utóbbi helyes, az előbbire reácsábította a « lepény », mert a Solea tengeri lapos keszegúszó hal. LEPÉNYHAL — Kenessey, H. O. — Thymallus vexillifer AG. A S;ilágyságban.Tóiú\ «lipen». GALGÓczi-nál megvan (1622); P. K. hibásan, Abramis brama L. Léva. LEPI — Szolnok — a tapogató, mikor nem vesszőből, hanem hálóból való. LEPŐ — Komárom — I. Tapogató. LEPŐ — a tapogatónak hálóból készült neme.* LERAGADT — Balaton-Füred — a kötél, mikor a jégre reáfagy. LESBE ÁLL — Miskolc? — a csuka, mikor közel a vízszinéhez veszteg áll ; a német «Hecht im Gelege». LESHÁLÓ — Algyő — islégből kötött, hosszú őrháló, I. Orháló, Rácsháló. LESI — Berettyó-U/faut — I. Ághegyháló stb. LESŐ BAK — Máramaros — a halászszék vízfelöli végén az a rész, a melyre a halász az ághegyháló rúdját megtámasztja, hogy a hálót könnyen kiemelhesse. LESŐ (háló) — Bodrogköz — I. Billegháló. Viliik, Viliing. LESŐHÁLÓ, lesi helyett.* LESŐ HARCSA, Silurus Glanis L.* LÉSZA — Tápét őshalászat — a magyar vejszének a szárnya ; I. Lejsza. LÉSZA — Udvarhelymegye vizei — I. Bocskorvarsa. LETARTÁS — Komárom — az öreg v. piszkéshálónál a húzás vége felé, mikor már közel van az a hálórész, a melyben a hal megfogódzott, az ólmos ínat gondosan leszorítgatják, hogy a hal alatta ki ne bújhasson. A mester dolga, melyet rengeteg méltósággal a ballábbal s a szákra támaszkodva, végez. LESZÚRNI — Szeged — a fenékhorog karóját a partba ; a halászregula szerint «a ki hamarább ér a helyre, az elveti a horgot, leszúrja a karót a partba : ott azután más nem vetheti.