Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

LAPICZKÁS FOGAK — dentM scalpriformes.* LÁPI PÓCZ, Umbra canina MARS.* LAPISKA — H. O. — Abramis Brama L. Bódva mentén, Komjáliban ; fgy «lapiska vagy p . . afedél». LAPISTYÁN — Balaton — Rhodens amants AG. biztos. LAPKŐ — Schmidt Sándor — Abramis Brama L. S^endiS. LÁPKÚT — Borvely — az ingó lápon a természetes vagy a lápmetszővel kivágott kis tükrök, a melyekbe a csíkkasokat beállítják, hogy a levegőre felszálló csikók betévedjenek. LÁPMETSZŐ — Borvely — félholdalakú, a nyélhez keresztbeálló vágó szerszám, a melylyel a lápkútakat kimetszik. LAPOCZKA — os scapulare.* LAPOCZKA — Felső-Rákos — I. Bécze. LAPOCZKA — Szolnok — félzsindely nagyságú, vékony deszka, melyet pös helyett az inra kötnek. LAPOCZKAFA — Miskolc^ — I- Bécze stb. LAPONYA — P. K. — Rhodens amants AG. kétes név. LAPOS DÉVÉRKESZEG — P. K. — Abramis ballenis L. Szatmár. LÁPOS HELY — Kornádi — a hol a növényzet a vizén takarót alkot. Csíkfogásra alkalmatos ; I. Láp. LAPOSKA — H. O. — Abramis brama L. Máramaros megye. LAPOS KESZEG, Abramis Ballcrus L.* LAPOSKESZEG — H. O. — Abramis brama L. Berettyó-Újfalu. LAPOSKESZEG — Körös mentén — az Abramis fajok. LAPTÁR — Balaton — kisebb ladik, a melyen a segédszemélyzet foglal helyet ; a fogott halak fölvételére szolgáló láda s a vontató kötelek is ezen vannak elhelyezve. A Balatonon éles orrú, mély járású ; különben általánosan is ez a neve, egy kivétellel, I. Laptató. LAPTÁRHÁM — Szolnok — a laptáros farhámja. LAPTÁROS — általánosan -— a halászbokornak az az embere, a ki a partra való halászáskor a parton marad s az egyik apacsot a part közelében megtartja, míg a többi a ladikon beevez, kiveti a hálót, kerít s a másik apacsot kihozza a partra. A laptáros igen kemény munkát végez. LAPTÁROS APACS — Csongrád — az az apacs, a melyet a laptáros a part közelében tart. LAPTATÓ — Baja — I. Laptár. LAPTOLÓHÁLÓ — Komárom, Budapest — berendezése olyan, mint a léhés vagy öreghálóé ; de csak 70 m. hosszú, 12 m. széles. A folyó közepén halásznak vele. Kivetéskor az egyik apacsot dézsa vezeti, a kerítést a ladik végzi, mely a dézsa után iramodva azt könnyen eléri. LÁPVÁGÓ — Derczcn. Nagy-Bcreg — kurta kasza, hasonló a magyar velenczei gyalázkához ; a vész tisztítására való. LÁTOTT HAL — Tihany — kizárólagosan Tihanyban, őszkor dívik, a mikor a gardahal — Pelecus cultratus — nagy tömegekbe verődik, a melyek a félsziget csúcsairól láthatók. A hegyenjáró jelekkel igazgatja a versengő halászhajókat : I. Hegyenjáró. LAZACZ — közhasználatban — Trutta Saíar L. Népies magyar elnevezése nem lehet, mert csak az Északi-tengerbe szakadó folyókban él, nálunk a Poprádban, melynek vizét magyar szigony nem vágja, magyar háló nem járja. GALGÓczi-nál (1622J megvan ; lengyelül : Losos. LAZACZ — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — Salmo, esox. Az Orbis pictus (1708 a semlinggel egyértelműnek veszi. LÁzÁcz (sic!) —Janua 1720 — Trutta Salar. LAZACZFÉLEK — Salmonidei. mint család.* LAZACZ PISZTRÁNG, Trutta Salar L.* LEÁNY KONCZÉR, Leuciscus virgo HECK.* LEÁNYHAL — Nyelvőr és H. O. — Leuciscus virgo HECK. Győr. LECSERLECS — H. O. — Acerina cernua L. Kornádi, I. Lezser. LEERESZTŐ VÉK — Kopácsi — I. Bedöntő. LEGEL — Tata - a ponty, mikor a tó fenekén tenyésző növényzetet tépi. Szegeden ugyancsak a ponty a «földmorzsakat» legeli a «szirtok» tövén ; I. Szirtok. LEGYES HOROG, kis kosztos horog, a melyre legyet húznak: apróhalra való.* LÉHÉS — általánosan — a fonal, a melyből a hálók kötve vannak ; de sok helyen az