Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

ELBOCSÁTJA — Miskolczi Gáspár — a ponty az ikráját. ELDOBNI — Agárd — a háló zsákját a vizbc vetni; így: «mikor a zsákot eldobta, kanyarodni kezd.« ELEJE — Balaton, tihanyi őshalászat — a tihanyi halászfelekezetek feje ; pld. : a Selyemtársaság Eleje = kormányosa, bírája. ÉLÉSKESZEG — T. S;. Szeged — apró Abramis és Alburnus fajok ; leginkább a csali (Köder; értelmében. ELÉVÜLT HAL — Tata — vénhedt ponty, melyet tenyésztésre használnak ; 7—12 kilo súlyú, igen vén darabok. I. Anyaponty. ELFEKSZIK — Agárd — a csuka a zsombékok közt, azaz : veszteg állva lesi a prédát ; a német: «Hecht im Gelege.» ELFOGY — Szeged — a háló, azaz : egészen ki van vetve. ELIGAZÍTANI — Tihany — a czibékkel. annyi mint : elverni, megrakni, a halász-articulus rendelése szerint büntetni ; rendszerint a saját czibékjével igazítják el : I. Czibékvágás. ELKÖTIK A VIZET — Koros mentén — az őrhálóval a medret átfogják, hogy a hal ne menekülhessen, I. Akadótörés ; Orháló, Rácsháló, Vészlés. ÉLŐ-ÉR — Arteria.* ÉLŐBÁRKA — Komárom — kis halászatnál szereplő kis bárka. ELŐHOMLOKCSONT — os prajfrontale. ELŐRE PEDZŐ, a horog, ha a hegye a szárhoz képest nincsen oldalt kihajtva (LIMERICK).* ELŐ víz — általánosan — a melyben a hal jól érzi magát. Levegővel kellőképen érintkező víz. ELRAKNI — Agárd — a fogásra felszerelt horgokat a maguk helyére kötözni, I. Kikötni. ELSŐKŐ — Szolnok — I. Pallókő. ELSŐ LEGÉNY. — Komárom — a ki a ladik orrán húz. ELSŐ ÖVEDZŐ — Záhony — a felső Tiszán a halászbokor két első legénye. ELSŐSZÁRNY — Kopácsi — a hal hónaljúszószárnya (p. pectoralis). ELSŐ VERSIK — Karád — a több hagyású varsánál az első vörcsök ; 1. Vörcsök. ELTILTANI A VÍZRŐL — Keszthely — a régi czéhszabályban, annyi, mint a halászattól eltiltani. ELVERNI A HALAT — Kuthy — elriasztani. ELVESZETT A JÉG — mondja a balatoni őshalász, mikor a jég már elolvadt. EMELGETŐ HÁLÓ — Székelyföld — 1. Ághegyháló. EMELŐ Szentes — I. Ághegyháló. EMELŐ HALÁSZ, a villikkes, ághegyes, örvös, kullogó stb. halász.* EMELŐ HALÁSZAT, a viliikel. ághegyhálóval és rokonaikkal való halászat.* EMELŐ JEGES HALÁSZAT, az, a melyet emelő hálóval a jég alatt űznek.* ENYHE — P. K. — árnyék ; PETÉNYI így jegyezte le a szegedi halász mondását : «A Pumaharcsa töké ben, feunyhébin lakozó, szilvaéréskor kijáró. — rövidebb, vaskosabb stb.» EPERI.ÁN — Szirmay Andr. — Osmerus Eperlanus L. a magyar vizekre csak ráfogva. ÉR — általánosan — a síkságon lassan folydogáló kisebb vizek ; de a források kifolyásai is, a míg nem mennek patakszámba. ÉRDEGELNI — Miskolczi Gáspár — megérni, fölnevekedni. EREGEL — ß. Szabó Dái'id — a potyka a parthoz, azaz : lassan közeledik. ERESZKEDNI — Tápé — a ladikkal pld. a harcsa helye felé ereszkedett. ERESZTENI — Balaton-Füred — I. Kisérni alatt. ERESZTŐ (HÁLÓ) — Balaton — öreges szemű, finom fonalból kötött háló ; 40 méterig hosszú, I" méterig mély, melyet kövelőkkel elsülyesztenek s gyékény pótákkal függőlegesen tartanak ; 10—20 ilyen háló egymásmellé kötve egy rend s helyét a vizszinén az őr vagy kaczér jelezi. A fogásra nézve 1. Átolja és Pamukháló. ERESZTŐHÁLÓ — Máramaros, Visk — tulajdonképen Öregháló. Három darabból való, mindenik darab 12 —14 m. hosszú ; a két szélső darab islégből kötve, öregszemű, a középső darab czérnából való, aprószemű. Részei: Halászóbot, Terebuga, Hálóbél. Pallóka, Kótis, I. azokat. ERESZTŐ LÉK — Balaton — a főlek, a melyen a hálót beeresztik ; 1. Bedöntő.