Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

ERESZTŐS — Balaton — az a halász, a ki leginkább az eresztőhálóval halászik. ERESZTŐS PART — Tisza mentén — a már nem lankás, de még nem is meredek part. ERETSÉG — S^aUrdi siralmas Krónikája — vízeres vidék. ÉRZŐ LIKACS, a halak hatodik érzékének nyilasai a hal fején.* ESPÁRGA — Felső-Rákos — minden erősebb, halászszerszámhoz tartozó zsinór, pld. : «ónra való esparga», a rokolya hálón. ÉTETŐ MASZLAG — Janua 1729 — hibásan csalinak (escaj magyarázva. EUREN — i2ij-ban — «cum tota tertia parte voraginis, quod vulgo Euren dicitur». Nyilván örvény, mely mindig jó halashely. ÉVAKESZEG, Abramis i'imba LIN.* ÉVAHAL - P. K. — Abramis vimba L. Duna. Ercsi. EVEDZŐ — Komárom — a csónik, ladik, hajó hajtására szolgáló szerszám : van mankója, nyele és tolla. EVEDZŐ — Hegykő — itt a tolórúdat nevezik evedzőnek. EVEDZŐ-SZÁRNY — Miskolc^ Gáspár — a hal úszószárnya. EVICZKÉL — általánosan — a hal ; játszva úszkál. Kis gyermekről is mondják, mikor a fürdőben pocskol : «eviczkél mint a hal». EVSÉG — Máttyusnál — a halból készített Garum csípőssége. «A Garum a halak beleinek sóval egybeolvadt evsige vala»; nyilván a mai kaviár hivatásával bírt ; de a Scomber-ből készült. EZÜSTÖS BÁLIN. Blicca argyroleuca HECK.* EZÜST SZEMLING — Szirmay Andr. - Salar Schiefermülleri VAL. a magyar vizekre csak ráfogva. F FAGYNI — Tihany — így ejtve : «fanynyi» pld.: «erigy hálót fanynyi». az az: a kihúzott hálót ismét kivetésre rendberakni ; I. Fejni. FÁGYÓKÖTÉL — Balaton-Füred — vékony, rövid kötél, a melylyel a háló húzókötelét a jég alatt járó vezérhez (rúdhoz; kötik. A tihanyi halászarticulusban büntető szerszám is. FAHAJTÓ - Keszthely — I. Rohonyos, Vezeres. FAHEGYKESZEG — Abramis Brama L., közepes; rügyfakadáskor ívik, innen a neve ; Balaton-Füred. FAJKESZEG — Körös mentén — azok a keszegfajok, a melyek 10—12 fontig is megnőnek: megkülönböztetésül azoktól, a melyek aprók maradnak. FAJ TOK, Acipenscr schypa GÜLD.* FAJTOKOK — Antacei, mint csoport.* FAJZÓ HAL — Janua 1720 — szaporító hal. FAL — Nagr-Bercg — a csikvarsa vagy kas tömlöczrésze. FAR — általánosan — a hajó vége. FÁRADT HAL — Lá^i, Ipoly — csenevész, hitvány hal (palócz). FARHÁM - Komárom - heveder, melylvel a parton haladó laptáros a bejáró kötelet a mataknál fogva tartja. FARKAKŐ — Csongrád — I. Belsőkő. FARKALÓ — Körös-larcsa — az a kő, vagy tégla, mely a hosszú kecze végébe van kötve, hogy a hálót feszítse. FARKARÓ — Csongrád — a csónak farán tartogatott rövid, hegyes, karvastagságú czölöp, a gyors kikötésre való. A nyargaló apacs vontatására siető legénység a farkarót hirtelen beveri, hogy a csónakot hozzákötve a vontatáshoz láthasson ; I. Merecs. Az Ecsedi lápnál az a karó. a melyhez a szárnyasvarsa farka kötve van. FAR KARÓ MADZAGJA — Börncly — az a madzag, a melylyel a szárnyas varsa vége a farkaróhoz van kötve. FARKASEŰTEJ — Székelyföld vizei — Euphorbia esula és cyparissias L. Ezt a mérges füvet a székely kéveszámra szedi, a víz színe alatt kövön kővel összezúzza, így megmérgezi a vizet s evvel együtt a benne élő halat. FARKHÁLÓ — Erdői'idck. Olt mentén — 1. Bokorháló, Farszák. FARKÖVÉCS — Komárom — a fenékhorog végköve ; I. Belsőkő. FAROK — Komárom — a vízbe hosszan benyúló partrész, vagy szigetvég. FAROS — Bodrogköz — a ki a csónakot kormányozza, tehát a ladik farán áll.