Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

A fagyó kötél egy vékonyabb, rövid kötél, a melylyel a húzókötél az istáp keresztköteléhez, továbbá télen a vezérrúd a húzókötélhez van kötve. A/t mondják, hogy nem illenék halászembert mással, mint szerszám köté 1 lel e 1 igazi tan i. De a szervezet még tovább megyén. A bokor emberei, mint halászok mind egyformák ; a kormányos, vagyis a bokor «eleje», csak akkora osztalékot kap, mint a többi társ s alapjában csak meg van tisztelve, t. i. őrzi a ládát, a korsót— to—1$ itezés —, s nála tartják az összejövetelt; egyedül a «Tzibékkel való gyalázatos eligazításból » jár neki több, mint másnak. De a bokor belélete soknemű s ehhez képest ki vannak osztva a hivatalok, úgy, hogy rendesen csak három ember a valóságos közlegény. A hivatalok a Disznósi bokornál így vannak betöltve: Kis Péter kulcsos, bokoreleje és kormányos. Német Vincze, íródeák; — ma már jegyző; Farkas Péter, hegyenjáró. Molnár Imre. kisbíró ; Pá Ifi Károly, gyalogszer haleladó ; Major János, kocsiszer haleladó; Farkas János, czémester; Kovács József, Kovács Vincze, Horvát Márton, halásztársak. A kisbiró mindig a legifjabb halásztárs; ezt küldözgetik ide-oda; főkötelessége a halászat idejét bemondani s ha éjszakának idejére esik, a bokrot felkölteni. A gyalogszer- és kocsiszer-haleladók az elárúsítást végzik ; gazdái a bokornak. A czémester igazítja a szerszámot. A hegyenjáróról külön szakasz íog szólni.* Ha egyik-másik • hivatalost, vagy egyáltalában bokorbeli nem járhat el kötelességében, akkor csetrest, azaz helyettest tartozik állítani. Ha valamely társ békétlenkedik vagy rendetlenkedik, a bokor * Lásd: «A látott hali.