Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

összeül és meginti egyszer—kétszer—háromszor; ha ez nem használ, « eligazítják ». A tizeden felül az apátság konyhája számára bizonyos mennyiségű halat minden bokor ád ; ezt «szerhalnak» nevezik." A mint látjuk, a tihanvi halászbokrok valóságos köztársaságok, melyeknek saját törvényeik vannak ; a fennmaradás a legtermészetesebb módon biztosítva van, czéljukat pedig kiművelt munkafelosztás révén érik el. Mielőtt a tihanyi halászság egyéb, általános jelentőségű ügyeire térnénk, álljon itt még egy vonás a bokor belső életéből. A bokor nemcsak hivataloskodásra, hanem más ötletből is összejön a czéháznál, vagyis a kulcsos hajlékában. Olvan barátságos összejövetelek ezek, a melyeknél a már többszörösen említett korsóé a főszerep s ilyenkor láthatni, hogy a halászarticulus legkisebbik rendeletét is pontosan megtartják. A ki belép, kezet nyújt társainak s ha mulatozás közben csak egy perezre is távozik, a szomszédjában ülőkkel kezet szorít s ugyanezt teszi visszajövetelkor is. Olyan csendes mulatozás ez, mely mélyen jellemzi az igazi magyarembert, ki a « Hanswurstot és Spassmachert » soha be nem veszi. Elbeszélgetnek, bodor füstöket eregetnek s közbe-közbe koezczintanak. Bejön az egyiknek, a másiknak a felesége, anyja, lánya s hozza tiszta kendőbe kötve a vacsorát. Így jócskán felgyülekeznek ; a férfiak az asztal körül, az asszonynépség a boglya vagy a cserépkályha tövében, külön-külön. Mikor már jól kibeszélték magukat, hát nyugodalmas jó é|szakát kívánva, épen oly csendesen elszélednek, mint a hogv felgyülekeztek és elvoltak. De mikor beüt a jó szerencse, vagy vendég vetődik Közéjök, akkor erősebben lüktet a bokor mulatozása; a kisbíró sűrűn jár a kancsóval a pinczébe s járja a felköszöntés, meg a tréfás szó is ; és ha ügyes a vendég, kicsalja azt a magyar természetet, mely akkor nyilatkozik a maga zamatosságában, a mikor a kulcsos, poharat ragadva, a szoba közepére áll s a bokor tagjai körbefogják ; kiki tele pohárral. Ekkor rákezdi a kisbíró: Én vagyok a halászlegény, Én járok a viz tetején ; Én fogom az aranyhalat A tihanyi hegyek alatt.