Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

I. Meteorológiai előismeretek

A Föld gömbalakjában rejlik tehát oka a különböző égöveknek éa a Föld tengelyének ferde állásában a Naphoz — a különböző évszakoknak. Ha a Nap sugarainak ezen már is elég bonyolódottnak látszó, de a valósághoz képest igen egyszerű eloszlását számos más helyi ok nem zavarná meg, akkor egy és ugyanazon szélességi fokon, vagyis azon körgyűrűn, melyet egyforma ferdeségű sugarak érnek — egyforma k özéph <"> m é rsék nok kellene uralkodnia. Azonban közbelép itt a tenger, mely kevésbbé melegszik fel — és lassabban hül le mint a szárazföld, közbejönnek a tengeri és légköri áramlatok, a hegyek és völgyek, az illető vidék lejtős fekvési! és Bzámtalan többékevésbbé fontos körülmény, melyek mind oda működnek, hogy valamely helynek középhőmérséklete egész oksorozatoknak a függvénye. Ha télen szobánkban befutunk, tapasztaljuk, hogy a kályha körül légáramlat keletkezik; a hideg levegő alul a padlónál húzódik a kályha felé, ott megmelegedve fölemelkedik, de amint a kályhától a szoba távolabbi részei felé távozik, ott többé-kevésbbé ismét lehűl és mint alsó légáramlat a kályhához tér vissza: ezen módon folytonos légáramlat keletkezik. IIa ilyenkor a hideg mellékszobát kinyitjuk és az ajtóba gyertyát tartunk, látjuk, hogy a meleg levegő fönt húzódik a fűtött szobából a fűtetlenbe, míg a hideg alul a padlónál jut be. A mi itt kicsinyben, ugyanaz történik a természetben nagyban; az egyenlítő fölött a levegő igen megmelegszik, minek következtében több kilométer magasságra fölemelkedik, oldalvást alulról pedig hideg áramlat siet helyébe. Mivel a meleg áramlat délről északfelé, a hideg pedig ellenkezőleg halad, azért az előbbit egyenlítői, az utóbbit sarki áramlatnak is nevezzük. Azonban ezen áramlatok nem tartanak sem egyenesen északnak, sem délnek, mert a Föld mozgása saját tengelye körül és a Nap körül, nemkülönben a tenger és szárazföld eloszlása módosítólag hat reájuk. Földünk nyugatról keletre saját tengelye körül naponkint megfordul; azonban nem minden pontja forog ugyanazon sebességgel; az egyenlítőnél a sebesség legnagyobb, óránkint 225 mértföld, az 50-dik szélességi fokon már csak mintegy 150 mértföld, az 55-dikén pedig 132 mértföld. A levegő tehát, melyet Budapesten nyugodtnak képzelünk, valójában mintegy 160 mértföldnyi sebességgel forog nyugatról keletre. Ha már most ezen levegő a sarkok felé húzódásában az 55-diki szélességi fokra ér, az ottani, óránkint 132 mértföldnyi sebességű levegőhöz képest mintegy 28 mértfölddel nagyobb sebességgel halad nyugatról keletnek; vagyis a Föld forgása követ-