Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

I. Meteorológiai előismeretek

köziében az egyenlítő felől jövő áramlat mindinkább kelet felé tereltetik. Sebessége természetesen távolról sem lesz oly nagy, mint a szélességi fokok különbségéből következnék, mert a legkülönfélébb ellenállásokat kell útjában legyőznie. A sarkoktól jövő áramlatnál pedig éppen megfordítva áll a dolog. Az egyenlítő felé húzódó hideg levegő kisebb forgási sebességű vidékekről folyvást nagyobb és nagyobb sebességűekre húzódik, minek következtében elmarad, és így nem egyenesen délnek, hanem délnyugatnak tart. Mivel pedig a szeleket azon tájék után szoktuk nevezni, honnét fújnak, azért az egyenlítői meleg áramlat mint délnyugati, a sarki hideg áramlat pedig mint északkeleti szél jelentkezik; ezen szelek a napéjegyenlőség idején szoktak leghatározottabban föllépni, és mint passát-szelck ismeretesek. Ezen szabályosságnak első megzavarója a tenger és szárazföld közötti különbség; amaz kevéssé változik, lassan melegszik fel és lassan hül ki, emennél rohamosabban megy végbe mindakettő. Az évszakok változása is zavarólag hat ezen áramlatokra, nevezetesen a nyár vége felé az északi sarknál több hónapon át nincsen éjjel, minek következtében ott a hőmérséklet megenyhül és a levegő kiterjed; erre azonban csakhamar nappal nélküli éjjelek következnek roppant hideggel, a levegő összehúzódik és az ür kitöltésére friss levegő siet helyébe. Minden ily változásnak éppen az ellenkező változás felel meg a déli sarkon. Vagyis a mi féltekénken a téli időszak alatt a levegő nagy sebességgel siet a sarkok felé, miért is ekkor van a legtöbb vihar; a nyári időszak alatt ellenkezőleg a sarkoktól délfelé iparkodik a kiterjedő levegő; de mivel az Ázsia és Európa között oszlik el, azért hatása kevéssé érezhető; — innen van, hogy a nyári évszak nálunk a szélcsend ideje. A tengeri áramlatok hasonlólag igen fontos szerepet játszanak valamely vidék vagy ország éghajlatára. A meleg víz nagyobb térfogatott foglal el, mint a hideg, minek következtében az a felső rétegeken úszni, lebegni iparkodik azonban a vízből megmelegedése közben igen sok el is párolog, mi által sósabb, tehát nehezebb lesz, úgy hogy e két ok ellentétesen működik; az egyiknél fogva a víz a felületen úszni, a másiknál fogva pedig az alsóbb rétegekbe sülyedni törekedik. A megfigyelések azt tüntették ki, hogy a sósságnak van nagyobb ereje a másik fölött és számos kisebb áramlat ennek köszöni létrejöttét, így pl. a Suez-csatorna sós tavainál is tapasztalták, hogy azokban a roppant elpárolgás dacára sem kristályodik ki só, mert alsó áramlat aliikjában onnét atengerekbe húzódik, míg a kevésbbé sós víz felül úszik. 1*