Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

II. Geológiai előismeretek

cével közvetetlenűl kapcsolatos marmarosi öbölbea a harmadkori homokkövek és anyagok között fekszenek. Igen feltűnő emellett, hogy ez ideig még sem Erdélyben, sem Marmarosban nem találtak a konyhasó (chlornatrium) fölöit vagy mellett kálisókat." „Minthogy pedig ezen egyenlőtlen oldhatóságé sóknak egymás fölé vagy egymás mellé való lerakódása ugyanazon tengermedencéből jóformán geológiai vagy chemiai szükségesség, ennek következtében az a gyakorlatilag igen fontos kérdés merül fel: mi történt ebben az esetben ama kálisókkal, melyek kétségkívül a chlornátriummal egyidejűleg voltak a tengervízben feloldva? Hová lettek? Hol kell azokat keresni? Ha ezek a csakugyan igen könnyen feloldható kálisók a lerakódás után netalán ismét feloldattak és a folyók által lassankint el hordattak volna, akkor az ily geológiai folyamatnak még is csak kellene nyomaira akadnunk. Meglehet ugyan, hogy erre mostanáig még nem fordítottak elegendő figyelmet, de én valóbbszínűnck tartom, hogy Erdély és Marmaros medenceterülete, melyben a kősó fölött Tordánál és Szigetiméi kálisók csakugyan nem fordulnak elő, a harmadkori kősólerakódás időszakában valamely nagyobb, sós vizet tartalmazó medencével nyilt közlekedésben állott, a melybe — közelebbről ugyan ki nem mutatható okok következtében — az oldat anyalúgja gyanánt hátramaradó kálisók behúzódtak s ott egyidejűleg vagy valamivel később önálló lerakódásokat alkottak. Mely vidék lehetett az a jelen esetben? Az én nézetem szerint a legvalóbbszínű, hogy az a nagy magyar főmedence — a Tiszamedence — volt, melynek harmadkori lerakódásai a Szamos felső vidéke által a Maros-medence harmadkori lerakódásaival közvetetlen kapcsolatban vannak, míg Oláhországot a harmadkorban, úgy látszik, már régebbi képződésű hegyláncok választották el Erdélytől. Ezek szerint tehát a nagy Tisza-medencében kellene az Erdélyben hiányzó kálisókat keresnünk." Eddig Cotta. Hogy fentebb kifejtett nézetünk az alföldi szikes és székes területek sósságát illetőleg még biztosabb alapot nyerjen, ki kell mutatnunk a káli s ók helyét és területét, melyre Cotta reflektál. A kálisók helye azon 130 négyszögmértföldnyi terület, melyen a felső Tisza völgyében a salétrom-szérűk találhatók. Hajdú és Szabolcs megyében a kálisalétrom a talaj előkészítése nélkül virágzik ki. Némely helyen csakis a gyepet törték fel és a növényzetet távolították el és máris kivirágzott a kálisalétrom; az évi középtermést a nagykállói területen Dr. Moser I. a bécsi hadügyi kormányhoz intézett 1850-diki jelentésében 30 mázsára teszi huldan-