Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

II. Geológiai előismeretek

kint*). A legjobb salétromszérűket Nyíregyháza, Oros, Keresztúr, Kótaj, Demecser, Apágy, Sz.-Mihály és Bűd, továbbá a majdnem ugyanazon délkör alatt fekvő: Dorog, Nánás és Szoboszló városok szolgáltatták. Azonban Bűd és Szoboszló határában már a szíksó is fellép nagyobb mennyiségben, úgy hogy a söpredéket hol a salétrom-, hol a szodagyárba szolgáltatták, aszerint, amint az idő az egyik vagy a másik só kivirágzásának kedvezett inkább. A kálisalétromvidék déli határául a Berettyót vehetni, azon alul a szíksó veszi kezdetét. Hogy csakugyan szétrombolt sóbányák maradványait képezik a kálisalétrom és a szíksó Alföldünkön, arra nézve hatalmas érvül hozható fel, hogy a hortobágyi pusztán kútfúrás alkalmával 2—3 méter közti mélységben sárga vasas agyagrétegben nagy mennyiségű gy ps-k rist ályokra akadtak, melyek „néhány vonaltól egy hüvelyk nagyságig, hol vékony rétegekben, hol egyes kiválásokként kristályhalmazokban fordulnak elő. A gyps kétféle, közönséges átlátszó kristálytörmelékek és valóságos Mária-üveg**). Tudvalevőleg pedig a gyps a sóbányák rendes kísérője és kőzete. E szerint tehát a felső Tiszavölgyben kivirágzásra jutó kálisók és az alább roppant terjedelemben előforduló natronsók egy és ugyanazon helyről vették eredetüket és tulajdonságaiknak megfelelőleg a nagy magyar Alföld lejtőjén egymás után következnek. A sóbányákban a káli és nátron chlorral egyesülve fordul elő, míg az Alföldön az előbbi salétromsavas, az utóbbi szénsavas alakban jelentkezik; — világos tehát, hogy vegyi átalakuláson kellett keresztül menniük. Hogy a chlorkálium salétromsavas sók jelenlétében vegybomlást szenved, az átalán tudva és ismerve van ; azonban a konyhasónak 8zík8Óvá való egyszerű felbontását csak a legújabb időben sikerült megállapítniok a vegyészeknek; és így kétségen kivűl áll, hogy az alföldi szíksósöpredék konyhasóból keletkezik kettedszénsavas mész jelenléte mellett; ezen vegyi folyamatnál chlorcalcium és kettedszénsavas nátron képződik, mely utóbbi a száraz levegőn azonnal az u. n. másfélszénsavas nátronná alakúi át, mi közben a szénsavnak egy része elillan. A chlormész nyomaira hasonlólag reátaláltak az Alföldön; így Hutiray Imre (csabacsűdi pusztán) lHf>6-ban egy kút ásásakor mintegy 11 méternyi mélységben; kockaalakú, 1—2 lat *) Dr. Ignatz Moser, „Ueber die Salpeter-Distrikte in Ungarn," Jahrb. der k. k. geol. Reichsanstalt. 1850. p. 453. **) Term. tud. Közi. 1874. üeiniiiger Imre: „A hortobágyi pusztán fölfedezett keserűvíz-forrás."