Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

II. Geológiai előismeretek

Miért is Belgrand azokat kőkorszakbeli fol y óknak nevezi; mert kavics-hordalékukban sehol sem találtak oly nyomokra, melyek a fönnebb említett koron túlterjednének, (mint pl. csiszolt kőszerszámokra, bronz- vagy egyéb fémtárgyakra). Ezen korszakban a jelenleg legcsendesebb folyású, vagyis teljesen átbocsátó medencéjű folyók is — nem csupán szivárgó, hanem részben a felszínen csörgedező, tehát zavaros vízből táplálkoztak, miért is a völgyek fenekét soha sem töltötte ki a tőzeg, mely a legújabb korszak hű ismertetője és csak szivárgó vizek mellett keletkezhetik. Az átmenetnek a kőkorszakból a tőzegkorszakba hirtelen kellett végbemennie, mert különben a folyók túlságos nagy medrüket iszappal töltötték volna ki mindenütt, amint ez az át nem bocsátó medencékben valósággal meg is történt és mai napság is így történik. Ellenkezőleg a csendes természetű, vagyis átbocsátó medencéjű vízfolyásoknál a túlságos nagy meder tőzeggel töltetett ki. Ha az átmenet lassan ment volna végbe, akkor ezen vízfolyások völgyében sem lehetne tőzegre találni, hanem a folyó kezdetben kavicscsal, később homokkal és iszappal töltötte volna ki medrét. Vannak vízfolyások, melyek medencéje határozottan sem az átbocsátó, sem az át nem bocsátó csoportba nem sorozható ; ilyeneknél a tőzegképződés folyamata nem kevésbbé érdekes. A nagy mederről a kicsire szorulva a folyó, iszapját és hordalékját először a legfelső részén rakta le, mialatt folyásának alsóbb részén a tőzegképződés megkezdődött és hosszú ideig szakadatlanul folyt, idővel azonban hordalékát mind lejebb és lej ebb hozta és így a tőzegréteget befedte, annak további előhaladását megszüntette. Miért is ily vízfolyásoknál a tőzeg bizonyos mélységben fordul elő pl. a Marczal felső völgyében. A diluvium és alluvium között némely esetekben igen nehéz különbséget tenni. Atalán véve a diluviumhoz tartozik minden olyan kavics- és homokréteg, mely a jelenlegi folyók legmagasabb vízszíne fölött terűi el és oly ásványi maradékokból áll, melyek azon a környéken nem fordulnak elő. A vályog-, agyag- és löszre nézve ismertető jelül a fekvés és a benne előfordulni szokott őskori állatok maradványai szolgálnak. A különböző talajnemek átalán véve kétféle úton képződnek: u. m. el mállás és is z ápolás által. Elmállás útján keletkeztek azon talajok, melyek anyakőzetük fölött terülnek el, a többiek iszapolás vagyis víz által jutottak jelenlegi helyükre, kivéve a fútóhomokot, amelyet a szél gyakran nagy távolságokra is elhajt.