Kvassay Jenő: Mezőgazdasági vízműtan (Budapest, 1882)

II. Geológiai előismeretek

A talajnemek között a lösznek és a széknek, — mely utóbb hazánk specialitását képezi — eredete eddigelé még nincsen kellőleg tisztázva. Lyell hírneves angol geolog után, ki a Felső-Rajnavölgyi lősz-lerakodmányokat igen behatóan és érdekesen ismerteti, általánosan lábra kapott azon nézet, hogy a lősz a jégkori glecscserek sara. Ugyanis a glecscserek vagyis a jégfolyók medrében és hasadékaiban igen sok kődarab, hulladék fordul elő, mely az egész tömegnek tovamozgása alkalmával egymáshoz és a medret képező sziklafalakhoz dörzsölődik és finom lisztszerű képződménynek ad léteit, mint ezt a régi glecscserek maradványaiban, az u. n. morénákban szemlélhetjük. Ezen csiszolás által keletkezett sár a folyóvizek által elvitetett és gyakran nagy távolságokban rakatott le. A löszt rendkivűl finom, lisztnemű állománya, egyöntetűsége, minden rétegzés hiánya, szárazföldi csigák jelenléte és azon töméntelen, apró, fölfelé irányuló, hajszálnyi csövecske jellemzi, mely benne mindenütt előfordul; színe sárgás, néha barnába átmenő, miért is népünk átalán sárga földnek nevezi. Igen gyakran találhatók benne apró mészkő-konkretiók, melyeket a geologok „lősz-kindelen" névvel neveznek; igen finom tapintatú, nedves állapotban könnyen alakítható, száraz állapotban szétporlik. Lyell fennebbi nézetével teljesen ellentétes magyarázatát adja a lősz keletkezésének br. Richthofen, a híres chinai utazó és geolog. Szerinte a lősz nem víz, hanem szél által keletkezett. Támaszkodik e tekintetben China lefolyás nélküli területére, hol több ezer , lábnyi magasságban roppant lősztömegek feküsznek, melyeket tehát oda víz nem hordhatott, nemkülönben azon ezer négyszögmértföldekre terjedő hatalmas lősztelepekre, melyek hátsó China katlanszerű, lefolyás nélküli területét gyakran több száz lábnyi vastagságban borítják. A lősz a vízi rétegzésnek legcsekélyebb nyomát sem mutatja, egész tömegében egyforma és egyöntetű, miért is szerinte csakis szél útján, vagyis száraz úton keletkezhetett. Erre nézve fölteszi, hogy Lyell-lel ellentétben nem rendkivűl hideg és nedves, hanem száraz és meleg korszak uralkodott egykor földgömbünkön, mikor is a szelek a magaslatokon és hegyoldalakon elmállott porszemeket a völgybe sodorták és ott minden rétegzés nélkül lerakták. Az apró, töméntelen, hajszálnyi csövecske az egykori finom fűszálaknak helyét képviseli. Magától értetődőleg ezen magyarázat a lősz első eredetét illeti és csak oly telepekre alkalmazható, melyek oly magasan fekszenek, hogy az illető vidék alásülyedése majd isméti fölemelkedése nélkül nem lehetséges azok keletkezését kimagyarázni. Ellenkezőleg a legtöbb lősztelep — kivált hazánkban — oly helyen fekszik, K vas say. Mezőgazdasági vízmütan. II. 2